Vízimadaraknál bizonyos élõhelyeken akár 25%-ot is eléri az azonosnemû párok száma amik utódokat nevelnek. Ezek a madarak párban élnek, és egymáson "mûvelik" az udvarlási és párzási viselkedésmintákat. Szaporodási idõszakban pedig a két hím madár közösen udvarol egy tojónak, majd mindketten párosodnak is vele. Miután az lerakta a tojásokat a hímek elkergetik, és közösen nevelik fel a fiatalokat.
Az evolúciós magyarázat: A hímek ezeknél a madaraknál nagyobbak és erõsebbek a nõstényeknél. A zsúfolt és veszélyes élõhelyeken ez a fiókák számára elõnyt jelent, ami ellensúlyozza azt a hátrányt (a hímek részérõl), hogy relatíve kisebb eséllyel örökítik át a génjeiket, mintha egyedül lennének apái egy fészekaljnak.