A vízbontó cuccban NEM melegszik fel sem a víz, sem a rozsdamentes acél (azokból épül fel a bontó cella) tehát ott nem tud feleslegesen eltünni az energia, hanem az elektronikában (ami az egészet vezérli) melegszik ez-az, ott szivárog el feleslegesen a teljesítmény. A Faraday-féle módszerhez hasonlítottam, ami kémiai, ott melegszik minden, a víz is, a bontó cella is. A cél az, hogy olyan elektronika készüljön a Meyer-féle cucchoz, ami pont annyi és olyan áramot ad a cellákra, amit még melegedés feleslegesen elszivárgó teljesítmény nélkül felhasznál, lehetõleg a parametrikus rezonancia felhasználásával. (mint a mikrohullámú technika, ahol pl. a mûholdvevõknél van üregrezonátor -méretezve az adott hullámhosszra- mikrosütõ a magnetronnal szintén, stb.. ezek is a rezonanciát használják fel, igaz csak kezdetlegesen)