A monocikli közlekedési eszköz, a bicikli egykerekû megfelelõje.
Kipróbálása csak jó egyensúlyérzékkel rendelkezõ személyek számára ajánlott. Pár óra esés-kelés után az ember kellõ gyakorlatra tehet szert az eszköz használatában, ami elsõsorban kiváló egyensúlyérzéket és jó reflexeket követel. Kanyarodni is lehet vele, bár az már nem egyszerû dolog: az ember kicsit elfordul felsõtestbõl, a lába meg majd utána fordul. Elvetemültebbek akár ugrálhatnak is vele.
Az egykerekûzés, mint sport a 90’ évek elején jelent meg. Egy konkrét ember nevéhez fûzõdik az egykerekûs sport kialakulása, ez pedig „Kris Holm” aki saját tapasztalatait is felhasználva tervezett újabb és újabb egykerekûket. Kezdetben felkerült egy terep gumi, ami már alkalmas volt a hegyi tekerésre – jobb tapadása révén, majd az ülés elsõ felén elhelyezett egy kapaszkodót, amivel a stabilabb haladást segítette elõ. Így már nehéz terepen is használható lett. Itt merült fel a kerék méret kérdése ill. a hajtókar mérete, ami meghatározza az egykerekû sebességét. Terepen általában 24’ kerékméretet vagy 26’ használnak, mivel ezzel már kellemes sebességet lehet elérni. Egyes modelleket fékkonzollal szerelnek fel, ami lehetõvé teszi V vagy Hidraulikus fék használatát, a fékkart egy konzol segítségével lehet rögzíteni az ülés alatt.
Természetesen nem csak a hegyi kerékpározáshoz hasonló egykerekûzés alakult ki, megjelent emellett, a flatland – hez hasonló freestyle, street, ill. egyéb ügyességi válfajok is, amibõl ma már „olimpiát” is rendeznek.