Nekem spec fizikai fájdalmat okoz a dolog. Ennél sokkal kevésbé léleknyomorító idõkben is hajlamos voltam a széllel szemben járni.
Nehéz lenne felsorolni viszont a kedvenceimet a zenében. Két okból:
1. Ha én egy együttes, vagy zenész nevét, netán dal címét megjegyzem, az már nagyon komoly dolog. Az már általában nem keveset tud.
2. Az egyediség, változatosság, tartalmi és érzelmi mondanivaló, emellett a felismerhetõ stílus nálam alapkövetelmény. Szerencsére vannak ilyenek bõven, csak a média nem szereti õket. Én meg a médiát. Kvittek vagyunk.
3. Utálom a feldolgozásokat. A legjobban a Krisnásokét. A Szigeten évekig hallgattam a nap stílusának megfelelõ Hare Krishna feldolgozásokat. Mellé az épületes, tartalmas, sokrétû mondanivalóval tarkított szöveget.