azt hittem lehet barátság... még az exel is, hiszen nem utálattal váltunk el. és nekem az õ lénye a fontos, fontosabb még annál is, hogy szerelmes legyen belém... de nem értette meg, mit szeretnék. nem akar a 'barát barátom' sem lenni. azzal indokolta, hogy nem barátkozik az exeivel. amit egyrészrõl megértek, de másrészt nem, hiszen ez egy hülye általánosítás és ha engem más lánynak tartott, különlegesnek, akkor nem értem, mért ne lehetne barátság, hiszen a barátságban a szeretet, bizalom a fontos és õ ismer annyira, hogy tudja, lehetnénk barátok, mert rám mindenben számíthat. és kész vagyok mindenre a barátsága érdekében.még a szerelmet is elfelejteném, amit iránta érzek, ha abból már nem lehet semmi... de most -úgy érzem- én vagyok a legkevésbé kívánt személyiség a számára. nem értem mért. és nem értem a férfiakat... és azt hiszem, minden veszendõben, ami hozzá kapcsol...:(
szóval, most már úgy látom (még ha van is nagyon jó barátom, lakótársam is, aki fiú), hogy nem lehet igazi igazi igazi barátság...valahol úgyis megakad...