Érdekes amit mondasz, mert valamiért a "sovány" embereket automatikusan a betegekkel hozzák összefüggésbe. Ennek több oka is lehet, ezeket nem taglalnám, csak eszembe jutott egy ismerõsöm története akit az Anyukája vitaminokkal bombázott olyan 8-10 éves korától kezdve pár évig. Nem tudom pontosan mikkel, de lehet, hogy hormongyógyszerek is voltak, mert rá pár évre nagyon megindult a srác a fejlõdésben, amikor Én megismertem még kicsit ducinak lehetett hívni, kortársaihoz képest enyhén elhízott volt. Aztán az évek múltával ez nem enyhült, de nem is csapódott át a kórosan elhízottba. Jó kis tagbaszakadt kamasz lett belõle, amolyan tenyeres-talpas parasztgyerek :D de szemmel láthatóan sok volt rajta a felesleges kiló, olyan 15-20 kg, szerintem (lehet kicsit kevesebb). Azt nem említettem, hogy örökölt asztmája volt, Apja illetve jobban nagybátyja volt ennek a betegségnek még az áldozata valamint az Anyukája cukorbetegként szülte meg Õt, nem kis kockázati tényezõket felvállalva ezzel. Anyukáját olyan 12 évesen vesztette el, ezután Édesapja nevelte..hmm, mondjuk úgy, hogy a maga módján. Nos ez meglátszott mindenen, külsõn és belsõn is, nem a legjobb eredménnyel.
Pár éve nem követem szoros figyelemmel az életét, de azt hiszem nem túl kedvezõ háttérrel vág neki az idõskornak, ha egyáltalán eléri a tisztest kort és nem fog infarktusban, cukorbetegségben vagy ennek szövõdményében korán elhalálozni, pusztán azért, mert egyáltalán nem figyel a testére és annak vészjeleire csak már amikor túl késõ lesz..lehet, hogy túlságosan is késõ...ezt nevezem Én felelõtlenségnek és nem pusztán a saját hibájából adódik ez.