Szerintem ebben a dologban a közösséghez való tartozás adja a vonzó erõt. Nem kell erõszak ahhoz, hogy egy ilyet összetarts.
A hibát ott követték el, hogy leírták az autokrácia jellemzõit, de nem elemezték, és nem beszéltek a negatívumokról. A negatívum az erõszak, és a tolerancia hiánya. ezt ki lehet küszöbölni.
Azonkívül nem határoztak meg világos ideológiát. Ezzel indult be a káosz. Világos ideológiával, patriotizmussal, nacionalizmussal, ÉS az erõszak kerülésével, toleranciát gyakorolva a közösségen kivüliek iránt, mûködhetne a dolog. Aki az ideológia, és a közösség érdekei ellen vét nem feltétlenül kell erõszakosan megbüntetni. Elég volna a kiközösítés. Elveszítené a közösséghez való tartozás minden elõnyét.
Pusztán ez elég szankció.
Azt a fegyverbuzi antiszociális gyereket már akkor ki kellett volna közösíteni amikor elõvette a fegyvert. A beképzelt díszribancot meg akkor, amikor vörösben jelent meg ezzel is hagsúlyozva, hogy nem érzi magára vonatkozóan kötelezõnek azt amit a többiek igen.
Hogy az ilyen szitu is vezethet erõszakhoz? Igen, de akkor már csalódott, bosszúálló, vagy önmarcangoló emberek követnék el az erõszakot, akik a mozgalmon kivül esnek. Emiatt maga, a mozgalom nem tehetõ felelõssé.
Emlékezzünk vissza a hippi korszakra, a jamaikaiakra, vagy a Holt Költõk Társaságára. Az a film is ezt a problémakört boncolgatja, és ott is katarktikus a vég, mégis tisztábban kirajzolódik, hogy a társaság nem tehetõ felelõssé az egyén hibáiért.
Ebbõl a világból a bajtársiasság, a szolidaritás, a képmutatástól való mentesség, a mások igazi értékeinek megbecsülése, és tisztelete nagyon hiányzik.
Amikor a tanár a végén olvassa a dolgozatokat tisztán látja, hogy micsoda nagyszerû dolgokat szült a mozgalom. A hibákat is látja, de rossz megoldást választ.
A kiábrándulás katarzishoz vezet. Mit ér el vele?
A fiatalok visszatérnek egy szempillantás alatt sekélyes, képmutató éleformájukhoz.