Ruby (nekem kedvencem) például megjegyzi, hogy nem érti, miért nem dohányzik már régóta, hátha attól hamarabb meghalhat. Számára a csábítást (a farkast) az az ember jelenti, aki cigivel kínálja. Vagy olyasminek a szimbolikája ez, mint hogy partnerre talált a saját halálának hajszolásában. Megjegyezte egyszer ugye, hogy "madárijesztõ, és sehol nincs madár - bár csak õ is madárijesztõként elhessegethetné magától az idiótákat". A halált hajszoló ember szimbolikája a dohányzó ember, akihez õ maga bújt oda, ergo szerinte ez a fajta felfogás az, ami nem elhessegetni való.





Carmen megjegyzi a tónál, hogy ha melegebb lenne, most levetkõzne - hátha egy jóképû erdész meglesné õt közben. A favágóra rátalálva incselkedik vele, leveszi róla a sapkát. Folyton a tûzrõl, az égésrõl, a vágyról beszél, itt nyilván õ akarja már megtapasztalni a szexet. Mellesleg szerintem ez az egyetlen sztori, ami szexuális töltettel rendelkezik, nem kell mindenbe a szexet belemagyarázni megint csak :]

Itt egyébként egyértelmû utalás van baltára, fûrészelésre, amikor a nagyi házán végigmegyünk, a szexet a nyögés és fûrészelés hangja kíséri. Fûrészelés, favágás, épp az ártatlanságát vágják ki szegénynek - amikor megyünk a házban, sok piros X-szel megjelölt ajtó: tiltakozás, amolyan "ne lépj be" oda, ugye :] talán mégsem akarta ezt az egészet, amit a következõ is szimbolizál: egy szobában a víz mélyén egy fatönk, kivágva, aminek a felsõ végén egy kiégett gyertya van - eltûnt a láng. az egész ugye víz mélyén, víz mint nyugalom, esetleg könny, bánat. Víz mélyén a kivágott fa, kiégett gyertya: siratja, amit kivágatott és már nem nõ újra.

Az ágyból kinõtt fa a végén - ugye a fa az életet szimbolizálhatja - talán egy új élet (netán teherbe esett?)



Scarletnél én nem úgy látom, hogy szegény el van nyomva, és az igazi hivatása a mûvészet lenne. Inkább képtelen megbarátkozni a renddel, a rendezettséggel, fél a szabályosságtól, és a mûvészet, ami az ettõl a félelemtõl való megváltást jelentheti, itt ismét a csábításként jelenik meg, ami jelen esetben eltereli a kötelességétõl. A végén a házban minden egyéniség és szabályok nélküli, tehát ez számára a saját pokla, és megjegyzi: nem tudna mûvészet nélküli világban élni. Neki azt a tévhitét kell legyõznie, hogy a dolgokat a mûvészet tölti meg értelemmel és egyéniséggel.



Rose pedig repülni szeretne, egyszerûen végtelenül álmodozó. Szereti a ködöt, a ködös tó talán az elérhetetlen álmokat jelképezi, aminek jól beúszott a közepére - szimplán belefullad az álmaiba. Menekül a valóságtól. Ugye, a ház legvégén az örvénylõ fantáziája õt magát is felemészti. Ezzel kapcsolatban még segíthettek.

Robinnal kapcsolatban azt jegyezném meg, hogy a vérfarkason nem látszott egyáltalán, hogy szét akarná tépni. engedte, hogy a hátára másszon, hogy meglovagolja, a temetõs jelenet végig azt fejezte ki, hogy Robin nincs tisztában a halál természetével, és folyton játszadozik a veszteséggel. A farkasban is - ahogy mondta is - a nagy, szõrös ölelni való lényt látja. De a vérfarkas ugye a hátára enged, aztán a végén mégis megmar, széttép (ezt nem kell szó szerint venni, hogy fizikai halált halt! - ezt ugye az is alátámasztja, hogy eredetileg egy reális, modern környezetben játszódna, ezért minden irrealizmust metaforaként kell értelmezni, irrealizmus a vérfarkas, a felhõember = metaforák, a metaforák nem okoznak fizikai sebeket)

"a farkasok csak olyanok mint a kutyák, de a vérfarkasok, azok olyanok, mint az emberek", mondja egyszer.

a farkas nem ver át, azon látod, ha veszett, mert csak olyan, mint egy kutya. de a vérfarkas (az ember) hagyja, hogy a hátára mássz, hogy meglovagold, aztán mégis széttép.

A telihold nem kell, hogy a menstruációt szimbolizálja, egyszerûen csak teliholdkor jönnek elõ a vérfarkasok - ezt a szimbolizmust (se) értem.



Mellesleg jelenthet az valamit, hogy Scarletnél a "zongoratanár" ujjbegyeibõl jöttek ki a tüskék? Mert ugye az ujjbegyeivel zongorázik az ember.



Fontos megjegyezni még, hogy a nagyi háza, ami alapból békésen várta õket (békés társadalom), a bûnbeesés után mindig pokollá válik számukra. De maga az, hogy mindig újra a helyes úton találják magukat, rájönnek, hogy merre kellett volna menniük. Egy (leginkább lelkileg) fájdalmas tapasztalat után lehajtott fejjel, megtörve, megszégyenülve térnek vissza a helyes útra. És a bûnük miatt ezúttal a házban nem a nagyi, hanem egy purgatórium várja majd õket, amit a bûneik miatt végig kell járniuk. Ezek a purgatóriumok értetik meg velük igazán a tévutak természetét.