nem akarom magam túlfényezni, de a 80-as évek korszakát a mai fiatalok soha nem tudják átélni - ha azt mondom, hogy egy számítástechnikai folyóirat Z80-as mellékletébõl számítógép nélkül tanultam meg Z80-on programozni hetedikes koromban, úgy, hogy hetekkel, hónapokkal késõbb volt rá lehetõségem, hogy DATA sorokba vesszõvel elválasztva gépeltem a hexakódot és nyomtam POKE-al egy HT1080Z memóriájába, majd egy CALL-lal elstartoltattam és még ha nem is elsõre, de ötödikre már azt csinálta, amit akartam - na, ez ugyanaz, amit BilliBoy csinált és amit ma már elképzelni sem lehet.
én még rajzolhattam pixelenként C64-re "loading" feliratot, míg betöltõdött a kód, hadd szaladgáljon a képernyõn; európa térképet milliméter-papírra, hogy onnan a 64-es képernyõjére rajzoljam, leszámolva a kis kockákat; írhattam C16-ra kétszólamú zenét megszakításban - csapnivaló volt, de szólt és bármit csinálhattál mellette; számlálót, ami a képernyõn tekert egyesével és 1 másodperc alatt kb. 40000-ig számolt el; kazettás magnóról zenét digitalizáló programot Enterprise-re - recsegett és borzalmas volt, de mûködött; ... és még rengeteg mást...
nem lettem infós, de ezt az élményt soha senki nem veszi el tõlem / tõlünk - akik megélték a nyolcvanas éveket általános iskolásként
én nem megyek SOHA bele flamewar-okba, ami a Microsoft-ot érinti, mert elolvastam azt a bizonyos életrajzot és el tudom képzelni, milyen lehetett, míg eljutott idáig Gates - pontosabban tudom értékelni azt az akarást, ami jellemezhette a fiatal éveit