A stabil ^1H és ^4He fúziónál olyan magas hõmérséklet és/vagy nyomásra van szükség, amit mesterségesen még nem nagyon sikerült elõállítani fúziós reakciót velük. A fõbb szóba jöhetõ mesterséges fúziós kísérleteknél éppen ezért a Deutérium (a Hidrogén második izotópja, ^2H) és a Trícium (a Hidrogén harmadik izotópja, ^3H) a két legalapvetõbb üzemanyag. A Hélium harmadik izotópja a ^3He még szóba jöhetõ, de ez a Föld felszínén szinte egyáltalán nem létezik természetes formában, a Hold felszínén és a Jupiter légkörébõl nyerhetnénk ki komolyabb mennyiséget.
A legáltalánosabb fúziós reakciók mesterséges reakciónál:
D+T -> 4^He + neutron (a 4^He tovább bomlásához szükséges hõmérséklet nem jön létre a reakcióból)
D+D -> T + proton (a Trícium tovább egyesülhet a D+T-nek megfelelõen)
a D+D reakció másik lefolyása: D+D -> ^3He + neutron (a hélium izotóp a ^3He+D reakcióban tovább egyesülhet 4^He+proton végtermékké)
T+T -> 4^He + 2 neutron (a 4^He ismét stabil az adott hõmérsékleten, nem fuzionál semmivel)
A probléma tehát nem ott van, hogy a reakció maga elszabadulna, hanem ott, hogy nehéz stabilan fenntartani a reakció számára a szükséges feltételeket.