Hogy egy nagyon hiteles (szak)irodalmi példát bemutassak, ami lefegyverzett engem, mikor észrevettem:
Homérosz: Íliász, XVIII. Ének, Akhilleusz pajzsa, részlet, (fordította: Devecseri Gábor)
"...Míg az ezüstlábú Thetisz elment Héphaisztosznak
csillagos és örök ércházába, mely égilakók közt
fénylett, s melyet a Sántító maga épített volt.
Õt a fúvók mellett izzadva találta, amint épp
sürgött: húsz háromlábast készítve a tûznél,
hogy palotájának fala mellett rakja ki sorban.
Aztán mindje alá aranyos kereket helyezett el,
hogy gyûlésbe gurulhasson valamennyi magától,
és onnan hazafuthasson: bámult, aki látta.
Készen volt már mind, csak a nagyszerü- mívü fülek még
nem voltak rajtuk, s ehhez szögeket kalapált most.
Éppen ezen munkált okos elméjével az isten,
s ekkor ezüstlábú Thetisz istennõ odalépett..."
Mirõl szól tehát ez a versike, amelyet egy közel 3000 éve élt vak hangász énekelt, egy sokkal korábbi idõrõl?
Figyeljünk csak kicsit oda, mert Homérosz nem volt jövendõmondó! Strabon õt a legnagyobb tudósként tartotta számon, Schliemann pedig az õ versei nyomán találta meg Tróját, és mérhetetlen kincseit (mégpedig sokkal korábban, mint a Brad Pitt).
A "régi görögök tudták" (sõt õk igazán) hogy a "háromlábas" (tripod) "üstöt" (itt inkább kazánt) jelentett.
Szóval Héphaisztosz több mint 3000 éve vagy húsz (gõz)kazánt készített, meg kereket is hozzájuk (talán ablaktörlõt is, hátha esik majd?). De mégis, hogyan juthatott mindez Homérosz eszébe, ha ráadásul vak is volt?
Honnan vannak olyan idézetei, amelyek a mához szólnak? Legfeljebb mi nem értjük, vagy észre se vesszük?
A görög mitológia számos története emlékeztet engem a Naprendszer születésére, persze nem abban a földhözragadt konstellációban, ahogyan azt most a csillagászat a "porbacsomósodás" alapján elképzeli.
Ja, és melyiketek olvasott Homéroszt, vagy Strabont a kötelezõn kivûl? Tényleg érdekelne...