A hopi indiánok hagyományai szerint a történelem négy világkorszakot ölel fel. A jelen, a mi korunk ezek közül a negyedik. Évezredekkel ezelôtt a hopik elôdei egy csendes-óceáni kontinensen éltek, amelyet Kasszakarának neveztek. Ekkortájt esett meg, hogy kitört a háborúskodás egy másik földrész lakóival. A Kasszakara nevû kontinens darabokra esett szét, a tenger szintje megemelkedett, s a hopik ôshazája a tenger mélyére süllyedt.
A hopik kacsinahagyományaival rokon, megdöbbentô hasonlóságot mutató rituálé ismerhetô fel az Amazonas felsô folyása mentén élô kajapo indiánok között. Ez az indián törzs minden esztendôben megül egy ünnepet, mellyel égi tanítómesterüknek róják le tiszteletüket. Mielôtt azonban az ünnepségek megkezdôdnek, elkészítik a látogató ruházatát. A kajapo törzs férfi és nôtagjai egyaránt kiveszik részüket a munkából. Háncsszalagokból készült ruházatot fonnak, ami teljesen zárt, nincsenek rajta nyílások az orr, a szem és a száj helyén. A kajapo indiánok azt állítják, hogy pontosan így nézett ki égi tanítómesterük, aki Bep-Kororoti névre hallgatott.
Történt egy szép napon, hogy a �Pukato-Ti" hegyén irdatlan robajlás kezdôdött. Ekkor ereszkedett alá a fellegekbôl Bep-Kororoti. �Rituális" öltözéket viselt, amely tetôtôl talpig beborította testét. Kezében �kopot" tartott, vagyis egy fegyverfélét. A falubeliek, ahányan csak voltak, félelmükben a bozótos sûrûjébe menekültek, a férfiak ellenben próbálták megvédelmezni az asszonyokat és gyermekeket, sôt akadtak egyesek, akik felvették a harcot a betolakodóval. Minden alkalommal azonban, mihelyt megérintették Bep-Kororoti ruházatát, összerogytak. A világmindenségbôl érkezett lény játszi könnyedséggel hárította el a bennszülöttek támadásait. Hogy hatalmát bizonyítsa, villámszóró fegyverét a magasba emelte, rámutatott egy fára és egy kôre, s mindkettôt megsemmisítette.
Nagy volt az ijedelem és a fejetlenség. Végül a törzs megbékélt Bep-Kororoti jelenlétével, aki a kajapo közösség irányítója és tanítómestere lett.
A férfiakat rávezette a �férfiház" (iskola) építésére, amely ma is megtalálható valamennyi kajapo faluban. Tökéletesítette fegyvereiket, megmutatta, hogyan kell szilárd alapokon álló házakat építeni, s miként tartható távol otthonuktól a villámcsapás.
Gyakorta megesett, hogy a gyermekek kerülték az iskolát. Bep-Kororoti ilyenkor magára öltötte ûrmezét, s kisvártatva az engedetlenek nyomára bukkant. Nem akadt egyetlen gyermek sem, aki akaratának ellenszegülhetett volna, mert rendelkezett egy olyan képességgel, hogy megbénítsa ôket.
A vadászatnál Bep-Kororoti úgy ölte meg az állatokat, hogy nem is ejtett sebet rajtuk, s a zsákmányt minden esetben a kajapóknak adta, hiszen neki nem volt szüksége ilyenfajta élelemre. Egy szép napon Bep-Kororoti eltûnt, hamarosan azonban újra megjelent. Pokoli lármát csapott, üvöltözött és tombolt mérgében, azt állítva, hogy az indiánok ellopták az egyik szerszámát. Végül a világmindenségbôl érkezett tanítómester elbúcsúzott a kajapo törzstôl és a sorsra bízta ôket.
Néhány harcos egészen a hegy gerincéig követte a távozó tanítót. Elmondásuk szerint, ott iszonyatos dolgok történtek. Bep-Kororoti gyorstüzelô fegyverével fákat, bokrokat irtott ki, s csapást vágott magának a sûrûben. Ekkor a fellegekbôl nagy hirtelen hatalmas robaj támadt, az egész környék beleremegett. Valami házféle ereszkedett alá, s Bep-Kororoti eltûnt benne.
Füst csapott le a földre, s éktelenül dörgött az ég, majd tûz által kísérve a magasba emelkedett a �ház". Remegett a föld, a bokrok gyökerestôl szakadtak ki a talajból, s nem maradt a fákon egyetlen vadon termô gyümölcs sem. Hosszú idô után jöttek vissza a környék vadállatai.
Egy tény: az elszigeteltségüknek köszönhetôen a kajapók tisztán megôrizték eredettörténetüket és szokásaikat. Szájról szájra terjedve megmaradt Bep-Kororoti története, akit istenként tiszteltek és tisztelnek a mai napig a bennszülöttek.
1952-ben fényképezték a Kayapók ünnepségérõl:
További képek a Bep-Kororotit ábrázoló öltözékrõl: