A matekosok helyett néhányan a helyszínen próbáltak meg rájönni, hogyan csinálhatták azok a primitív õsemberek:
Davit Hatcher Childress (hasonlóan Danikenhez) is a helyszínen elemez, de nem sok remény van rá, hogy a mainstream media elfogadja a véleményüket, a régész szekta erõs és összetart, itt van mindjárt egy példa is rá: (a havass fejû zahi a legnagyobb akadálya az egyiptomi feltárásoknak)
Az egyiptomiak felfedeztek egy titkos kamrát? PDF Nyomtatás E-mail
A nagy piramist Hufu Fáraó (a korábbi görög elnevezés szerint Kheopsz) építtette i.e. 2600 körül. Állítólag azért emeltette, hogy oda temessék el. Csakhogy soha nem találtak a kõtömeg belsejében semmilyen mumifikált testet vagy szarkofágot…
1837: Megdöbbentõ felfedezés
1837-ben Howard Vyse tábornok bezárta magát egy éjszakára a nagy piramisba. A kutató reggelre megdöbbentõ felfedezést tett – az egyik félreesõ kamrában a királyi sírkamra felett néhány kõtömb mögött egy fejjel lefelé fordított, bevésett írás állt, amely szerint az ott dolgozók a fáraó barátai és a piramis, valamint Kheopsz sírkamrája alkotói. A felirat nem tûnt nagyon mûvészinek, és olyan formákat tartalmazott, amelyeket a kutatók szerint csak sokkal késõbb használtak. „Csalás” – mondták azonnal az egyiptológusok. Ez volt azonban az egyedüli teória, így fokozatosan bizonyítékként fogadták el.
1872: Két titokzatos akna
A királynõ sírkamrája a piramis tengelyében függõlegesen helyezkedik el. A királyénál kisebb, és mennyezete kupolás. A padlózattól mért legmagasabb pontja hat méter. Soha nem volt benne semmiféle szarkofág. A keleti falban érdekes, gondosan kimélyített kiszögelés található. Metszete hasonló, mint a királyi sírkamrába vezetõ folyosó. Fokozatosan és lépcsõzetesen szûkül a csúcs felé. Minden helyiséget gondosan körbeburkoltak gránitkõlapokkal. Csak 1872-ben fedezték fel alattuk a két alagutat. Az egyik gránitkõlap enyhén repedezett volt, és kongó hangjával árulta el titkát.
1984: Teljesen más kövek
Jean Patric Goidin és Gilles Dormion építész, a francia régészeti expedíció két tagja a horizontális átjáró architektonikus elemzését végezte a királynõ kamrájánál. Megállapításuk figyelemre méltó: „A horizontális válaszfalak szerkezetének vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a falai mögött nagy valószínûséggel egy vagy több üreg található.” Észrevették, hogy a válaszfal helyén másfajta követ használtak. A folyosónak ezen a részén lépcsõzetes kialakítás található, beleértve a folyosót körülölelõ köveket, amelyek a folyosó többi részétõl teljesen eltérõ megmunkálású és nagyságú kövekbõl állnak.
1986: Az ígéretes furat
A francia csoport mikrogravitációs mérései 1986 májusában megcáfolhatatlan bizonyítékkal szolgáltak: „A megállapított adatok arra engednek következtetni, hogy kifejezetten nagy méretû üreggel van dolgunk…”A francia elektrotechnikai bizottság jelenlétében augusztusban fúrásokat végeztek, amelyek során vékony fehérhomok rétegbe ütköztek. „Semmi kétség afelõl, hogy a horizontális válaszfal mögött egy vagy több üreg létezik.”
1987: Az új labirintus
A tokiói Waseda Egyetem szakembereibõl álló csoport a nagy piramist elektromos készülékekkel vizsgálta. A vizsgálattal a japánoknak sikerült felfedezni egy addig ismeretlen folyosókból és kamrákból álló labirintust. Az egyiptológusok azonban ezeket a méréseket sem vették komolyan.
1993: Robot az ajtók elõtt
A német mérnök, Rudolf Gantenbrink egy kis robotot szerkesztett – kisméretû jármû, felszerelve számos elektronikus mûszerrel és lézersugarakat kibocsátó készülékkel, valamint beépített videokamerákkal. A robot feladata, hogy feltárja az 1872-ben felfedezett aknákat, melyekhez Kheopsz fáraó királyi sírkamrájából ferdén felfelé vezetõ folyosókon át lehet eljutni. Az aknák négyszögletes keresztmetszetûek, oldalfaluk 20 centiméter széles. A 60 méter hosszú menet, és a különbözõ terepakadályok leküzdése után (váratlan terepviszony-váltások, építõkõváltások és aknaszûkületek) az UPUAUT II. robot egy rézbõl készült tárgyat fedezett fel. Majd röviddel ezután valamiféle elhúzható ajtót talált, mely nyilvánvalóan felülrõl vezet lefelé, és valószínûleg innen tolták az aknába. Az ajtó közepén rézbõl készült elemek találhatók, melyrõl az említett darabka is letörhetett. Gantenbrink az ajtóhoz irányítja a robotot, majd a lézersugarat az ajtó alsó széléhez, és a sugár eltûnik alatta – nincs rögzítve a padlózathoz.
Botrány: elmondta a médiának is
Az ajtó letört része sejteti a mögötte lévõ teret, de a robot nem képes továbbhaladni. Az ajtó felfedezésével összeomlik az a teória is, hogy az aknák egykoron szellõzésre szolgáltak. A titokzatos ajtókat 1993. március 22-én fedezték fel, pontosan 11.05-kor. A bejelentés szenzációs volt, és a Német Régészeti Intézet kairói fiókintézetének szakemberei, valamint az egyiptomi hivatalok illetékes munkatársai szintén értesültek a felfedezésrõl. De hallgattak. A nyilvánosságot nem tájékoztatták. A nyilvánosság talán mindmáig nem tudott volna meg semmit, ha nem lett volna Rudolf Gantenbrink. A felfedezésrõl készült videofelvételt megmutatta néhány szakembernek. Az angol sajtó csak két héttel a nagy felfedezés után, árpilis 7-én szerzett róla tudomást – és ekkor is csak egy rövid hírt közölt róla.
Kínos hivatalos magyarázatok
Hogyan reagált a Német Régészeti Intézet, amely a kutatáson maga is részt vett? A szervezet így kommentálta a történteket: „Ez egyszerûen értelmetlen!” – mondta Chirstel Egor, az intézet szóvivõje a Reuters hírügynökségnek. „A felfedezett aknák kizárólag szellõzõaknák lehetnek, és az alkalmazott robot azért volt, hogy megmérje a belsõ páratartalmat. Hiszen közismert tény, hogy a piramisnak nincsenek további kamrái.” Dr. Rainer Stadelmann, a kiváló egyiptológus, a Német Régészeti Intézet kairói igazgatója kijelentette: „Általánosan ismert tény, hogy a piramis belsejében lévõ minden kincset elraboltak! Az említett ajtó mögött semmilyen kamra nincs! Erich von Däniken: „Az ember becsapottnak érzi magát, félrevezetnek benünket!” Hiszen a gép nem rendelkezett semmilyen mérõmûszerrel, tehát az a kijelentés, hogy a páratartalmat kellett mérnie, teljes egészében hazugság.
Nem létezõ kutatási tilalom
De mi van az ajtó mögött? A fekete por, melyet a letörött sarkakon át lehetett látni, brit kutatók szerint szerves anyag jelenlétét bizonyítja, például halottak csontjaiét. A királyi sírkamra és a lehetséges új kamra közötti magasságkülönbség azonos a király és a királynõ kamrája közötti különbséggel, ezért egy újabb kamra léte feltételezhetõ. Rudolf Gantenbrinkkel, aki a felfedezést magáénak tudhatja, közli, hogy a kutatást nem folytathatja. Az SCA (Ókori Emlékek Legfelsõbb Tanácsa) által nyilvánosságra hozott indok szerint ugyanis Gantenbrink 1993 áprilisában feltárta felfedezését az angol sajtónak, megsértve ezzel az archeológia szabályait. Hogyan viselkedett az SCA elnöke, Muhamad Ibrahim Bakr? Õ egészen addig elment, hogy azt állította, mindez puszta fantáziálás. „Az akna a robot számára túl kicsi ahhoz, hogy áthaladjon rajta” – mondta, és megvádolta a „német kutatót”, hogy nem rendelkezett az SCA-tól megfelelõ kutatási engedéllyel. Az üggyel kapcsolatban tudni kell, hogy a bürokrácia Egyiptomban több ezer éves hagyományokra tekint vissza… Egyiptomban kutatási engedélyt kapni rendkívül nehéz.
Félnek felelõst keresni
Azt, hogy az egyiptomi egyiptológiai intézet hivatalában sorozatosan lecserélték a tisztviselõket, s ahogy egymásnak ellentmondóan értékelték a helyzetet, csak az X-Akták sorozathoz lehet hasonlítani… Bakr megfosztotta dr. Zahí Havast a gízai komplexum fõfelügyelõi posztjától. Okként egy értékes ókori szobor eltulajdonítását hozta fel, amely Havas felügyelete alá tartozott. A gízai piramisok kincsével kapcsolatban folytatott feketeüzletelés nagyon elterjedt, és azt beszélik, hogy gyakorlatilag mindenki részt vesz benne. Három hónappal késõbb Bakrt is elbocsátják az SCA-tól és dr. Abdul Nur El-Din lép a helyére. Ennek köszönhetõen Bakr elkezd mesélni a piramisok körül folytatott piszkos praktikákról, csalásokról és a hivatalos körök maffiájáról, az elmúlt húsz évre visszamenõleg. Ezek célja a régészeti munka hátráltatása, megakadályozása, önös céljaik érdekében. A gízai fennsíkon tehát számos csalás történt, és pénzügyi botrány volt kialakulóban. „Azt szerettem volna, hogy az egész ügyet bírósági úton vizsgálják ki, de kérésemet elutasították” – mondja, de a bûnösöket félt megnevezni. Dr. Zahí Havas hatékonyabb taktikát választott. Amerikába utazott, hogy fontos bejelentést tegyen a titkos ajtók felfedezésérõl.
1994: Elutasított ajánlat
Az akció sikerült. Havas doktor újra visszakerült eredeti posztjára. Ekkor Gantenbrink felajánlotta, hogy saját költségére új berendezést fejleszt, amely egy jelentéktelen méretû nyíláson át jutna be a zárt térbe, és lefotózza az ajtó mögötti teret. Felajánlotta robotját és azt is, hogy személyesen tanít be egy egyiptomi szakembert, hogyan dolgozzon vele, esetleg hogyan nyissa ki azt a bizonyos ajtót. Ezt a nagyvonalú ajánlatot elõször elfogadták, de egy hónap múlva minden indoklás nélkül elutasították. „Most elég elfoglaltak vagyunk” – válaszolta dr. Nur El-Din. Ekkor Havas doktor a korábban tett kijelentései ellenére, melyeket a fõfelügyelõi tisztségbe történõ visszahelyezése elõtt mondott, kijelentette: „Nem gondolom, hogy e nyílás végén ajtó lenne. Úgy vélem, nincs is ott semmi.”
1996: Havas újabb fordulata
1996 márciusában Havas ismét megváltoztatta véleményét, és kijelentette, hogy Gantenbrink feltárása volt az egyik legérdekesebb felfedezés. Bejelentette, hogy az ajtót 1996. szeptemberében kinyitják, a kanadai AMTEX Corporation kanadai multimédiatársasággal közösen. Természetesen mindezt Gantenbrink és robotja nélkül, viszont személyes jó barátja bevonásával. Az AMTEX Peter Zuuring igazgató közremûködésével azonnal felkínálta a tévétársaságoknak a közvetítés jogait – 10 millió dollárért minden egyenes adást.
1998: Egy lépés vissza
Semmi sem történt azonban, és 1998. áprilisában Havas ismét azt állította, hogy a nagy piramisban nincs semmi, amit még fel kellene fedezni, és nem létezik mód az ajtó kinyitására, hogy aztán kamerákat küldjön be és felderítse, mi is van az ajtó mögött. Talán már meg sem lepõdnek, hogy 1998. november 5-én, mint ahogy már számtalanszor, és még mindig nem utoljára, ismét fordulatot vesz véleménye és kijelenti:
„Valószínû, hogy a nagy piramis még mindig rejt felfedezetlen sírkamrát. Újabb robotot fejlesztünk ki, hogy folytathassuk Gantenbrink munkáját.”
„Egyiptom a 21. századba lépése elsõ napját az ajtó kinyitásával ünnepelhetné” – írta az Al-Ahram napilap.
2002: Egy újabb robot következik
A csaknem tíz év halogatás után végre megvalósult a hõn áhított kutatás. A jogokat a National Geographic szerzi meg. A 2002. szeptember 16-ról 17-re virradó éjszaka lezajlott a televíziós show-mûsor, amelnyek fõszereplõje természetesen dr. Zahí Havas volt, akit az év elején kineveztek az SCA elnökének. Ez alkalommal a bostoni iRobot cég kapott engedélyt a kutatásra, egyedi Robot Pyramid Rover (mérete 13 x 13 x 30 cm) elnevezésû felderítõgépével. Az ultrahang-érzékelõvel ellátott gépezetet számos más mûszaki berendezéssel is ellátták, beleértve a radart és az öt fedélzeti kamerát, illetve a fúrógépet.
Televíziós kutatás, élõ adásban
Nézzük a tévéközvetítést! Elõször a kamera egy ellentmondásos feliratot mutat, melynek azt kellene bizonyítania, amirõl a tudomány beszél, hogy Kheopsz a piramis tulajdonosa. Figyeljük tovább! Valami nincs rendben. A robot közeledik az ajtóhoz, amelyet át kell fúrnia, hogy a furaton áthúzza a kamerát. Az elkészült furatot azonban már azelõtt látni lehet, hogy a fúró a falhoz ér! Ugyanakkor, míg az 1993-ban készített felvételeken a jobb részfogantyú hosszabb volt, mint a bal, most épp fordítva van. Errõl persze mindenki hallgat, és egyik riporter sem mer rákérdezni, mint ahogy arra sem, miért nem folytathatta Gantenbrink a kutatást, és vajon miért kellett ennyi évet várni rá. A kutatás élõadásban folytatódik, és mindannyian láthatjuk, hogy az elmúlt tíz év során valaki mégiscsak benézett az ajtó mögé. Havas tehát ismét valótlant állított. A pompázatos tévéadás végén a világ annyit azért megtudhat, hogy az ajtó mögött még egy ajtó található – az elõzõvel szinte teljesen megegyezõ, és Havasnak mindezt tudnia kellett.
Mi rejtõzik a következõ ajtó mögött?
Vannak, akik szerint a finom homok, amelyet a franciák fedeztek fel 1986-ban a válaszfalból származó aknában, „hidraulikus zárakról” árulkodik. Az aknák éppen a homok elfolyására szolgálnak, amely valahol valamilyen ajtót tartott ahelyett, hogy annak szilárd alapot alkottak volna, és amely a homokórához hasonlóan átfolyik valahová. Ez a módszer a tér lezárására, esetleg gyilkos csapdaként is szolgálhatott.
A fõbejárat megnyitása még mindig várat magára
Szinte teljesen ismeretlen az a tény, hogy a piramis fõbejárata még soha nem volt kibontva! Belülrõl egy gigantikus kõtömb zárja el – és senkinek sincs sejtése arról, mi van e mögött a kõtömb mögött! A jelenlegi „bejáratot” piramisrablók alakították ki több száz évvel ezelõtt. Miután megtaláljuk a rejtély kulcsát, a bevehetetlen piramis önmaga kezd el majd feltárulkozni. Valóban idõdoboz lenne a piramis, mely azokra a kutatókra vár, akik képesek lesznek kinyitni?
Vajon a kiszögellésekben álltak a mesés kristályok?
Mi van akkor, ha nem az került veszélybe, amit odabent elhelyeztek, hanem mindannyian, akik azzal a titokzatos „valamivel” kapcsolatba kerültek? Errõl tanúskodik Zecharia Sitchin, a mezopotámiai szövegek magyarázója, aki leírja, hogyan gyõzte le az isteni harcos, Nimurta a nagy piramisok õrét, a piramis erejét pedig úgy ártalmatlanította, hogy eltávolított belõle minden színesen csillogó kristályt (ezeknek a Nagy galéria nevû folyosón kellett elhelyezkedniük). A piramisból egyben eltávolították a legfényesebben csillogó kristályt is, amelyet a piramis szívének neveztek. Ennek a királyné sírkamrájában volt a helye már csak azért is, mert a Nagy galéria metszete a kiszögelléssel azonos. Ráadásul a nagy piramisban még egy harmadik, azonos formájú kiszögellésre is bukkantak. Ez a már ismert és kutatott akna ajtaja felett található, a nagy szeptemberi show-ban azonban egy szó nem esett róla! Mi van, ha ebben a fülkében még ott feküdt vagy akár még most is ott fekszik egy további kristály? Ennek feladata valószínûleg az, hogy felerõsítse a királynõ kamrájából érkezõ titokzatos erõt. A két kõajtó pedig nem más, mint két távirányítással mûködtethetõ ajtó.
Mikor vetik be a 3. robotot?
Zahí Havas most épp azon tanakodik, vajon Tc Ng hongkongi független kutató robotják válassza-e, vagy a Szingapúri Állami Egyetemét. Eltart majd egy darabig, ha jól át akarja gondolni a számos ajánlatot, amelyek folyamatosan érkeznek. Havas most azon gondolkodik, hogy talán valahol valóban el van rejtve Kheopsz fáraó igazi sírkamrája, mivel a szarkofág üres. Milyen ironikus mindez az idõk során annyit vitatott eredeti elmélettel szemben, amely szerint a piramis tulajdonképpen sírhalom, és a másik elmélettel, miszerint nem rejteget már titkokat. Azt kérdik, mikor folytatódik a kutatás? Hát még mindig nem értik? Türelem. Majd, ha eljön a megfelelõ idõ. Ahogyan a „sarlatán”, Däniken írja: Isten és néhány egyiptológus között abban áll a különbség, hogy Isten már nem változtathatja meg a múltat.”
Az iskolai elméletek szerint az egyiptomi piramisokat réges-rég teljesen feltárták már, és nem rejtenek további titkokat. A valóságban azonban mintha egyre titokzatosabbak lennének. A régészek titkolják felfedezéseiket, az egyiptomi hivatalok ülnek az eredményeken, és furcsán ködösít mindenki. Megtudjuk-e vajon az igazságot még mielõtt mindent széthordanak? A kamra titka még feltárásra vár.
Aki elég kitartó, és egészsége, az talán megéri, hogy majd 2089-ben megtudjuk, mi van az alagútban, nem kell elkapkodni, ha ebbõl ilyen jól meg lehet élni, sokan innen mennek nyugdíjba is. (mármint az ásatásokról, meg az iróasztal mellõli "kutatásokból")