Egy ismerõs párral mentünk el a filmre, és szerencsénkre négyünkön kívül csak hárman gondolták úgy, hogy megnézik a Jackson új alkotását. Ráadásul senki sem táplálkozott a vetítés alatt, mobilok sem vonták el a figyelmünket. Egyszóval tökéletes volt a környezet.
Nem akarok belemenni a könyv vs film vitába, ezt már sokan megtették, de az biztos, hogy elég sok helyen érzõdik a hirtelen váltás, s összességében elmondható, hogy legalább egy plusz félóra ráférne a filmre. (Ebbõl a bõvítésbõl nem nagyon lesz semmi Jackson elmondása szerint, plána ha a bõvített Kongból indulunk ki, ahol a 13/40 perces betoldás kb. fele tartalmazott "értelmes" részeket.)
Szokás általában a színészeket hibáztatni azért, ha a nézõ nem találja megfelelõnek az alakításokat, de ezt én nem fogadom el, hiszen a rendezõ az úr, addig vegyék fel újra és újra, amíg el nem érik a megkívánt szintet. Háát, ez itt hol sikerült, hol nem. Például az apát játszó Wahlberg szinte hullámvasutat jár be, míg az egyik pillanatban rendkívül meggyõzõ, a következõben teljesen kilóg a filmbõl. Ez pedig engem is jópárszor kizökkentett. Ronan és Tucci fantasztikusak voltak.
A film elsõ 20-25 perce és a záró félóra nekem nagyon tetszett (fõleg a párhuzamosságok, a "beígért" és "megkapott" jelenetek lettek jól kivitelezve), a közrefogott egy óra, talán pont az idõ rövidsége miatt néha bizony eltéved.
Nem tartom kizártnak, hogy a stúdió ragaszkodott a kétórás korláthoz, de ennek a nagy kurtításnak az lett a vége, hogy fontos szereplõk kaptak nyúlfarknyi megjelenést. Márpedig csak azért betenni egy-egy családtagot, hogy elmondhassuk õ is benne van a filmben, nem felejtettük el, teljesen felesleges.
Persze lehetett volna hosszabb filmet forgatni, de amikor eleve lehetett tudni, hogy csak egy nagyon szûk célcsoport fogja a filmet megnézni, a feltornázott játékidõ a nézõk maradék kedvét is elvette volna.
Sokan felróják, hogy Jackson csapongott a stílusok között (lásd a nagymamai antrét), szerintem viszont javára vált, nem lehetett annyira "kiszámítani" a következõ jelenetet.
A zene (Eno) jól passzolt a történethez, a képi világ is elhitette velem, hogy tényleg a hetvenes években járunk. A CGI (a színészekhez hasonlóan) sokszor kilógott, számtalan esetben viszont el sem hittem, hogy amit látok az nem valódi.
Zárásként még annyit, hogy bár nagyon hálás vagyok ezért az élményért Jacksonnak, de egy kicsit kapja össze magát, és próbáljon sûrûbben filmeket csinálni. Tényleg jó lehet a forgatás után hónapokkal friss szemmel még igazítani a filmeken, de ahogy õ is utalt már rá, meg kellene tanulni mondjuk max. egy év alatt leforgatni egy filmet.