Vannak csillagászati megfigyelések, amelyek a nagyon nagy tömegû objektumok közelében csapdába esett, az objektumba belezuhanó anyag viselkedését mutatják.
Az, hogy ezek a nagyon nagy tömegû objektumok tényleg fekete lyukak-e, ma még vitatott. Vannak egyre kisebb számmal (tudósok), akik a fekete lyukak létezését kétségbe vonják. De az a megfigyelésekbõl látszik, hogy ezek a nagyon nagy tömegû égitestek fekete-lyuk-szerû sajátosságokat mutatnak. Ezért én a továbbiakban fekete lyuknak fogom nevezni ezeket.
Vagyis nem pusztán spekulációról van szó.
A bezuhanó anyag NEM úgy zuhan bele ezekbe, mint ahogyan egy tégla esik a Föld felé. A nagyon erõs gravitáció miatt, és még valami miatt, amit nem értek teljesen, a fekete lyukba zuhanó anyag nagyon erõsen felforrósodik és anyagának elég jelentõs százalékában sugárzássá (kemény röntgen tartomány!) alakul.
Ez a nagyon erõs sugárzás (elektromágneses és részecskesugárzás) a fekete lyukba zuhanó anyag jelentõs részét visszafújja a lyuktól.
Emiatt a bezuhanó anyagnak csak egy kisebb része jut bele a fekete lyukba, a többi visszalökõdik.
Képzeljünk most el egy parányi fekete lyukat. Legyen a tömege mondjuk 100 kg (Ez rengeteg nagyságrenddel több, mint amennyi a LHC-bõl ki tudna jönni), a sugara ekkor kb. 7*10^-20 mikron, vagyis 7*10^-17 nanométer (hét-szer-tíz-a-minusz-tizenhetediken nanométer)
Ez egy proton átmérõjénél kb. 12 nagyságrenddel (10^12-szeresen) kisebb.
Mennyi anyagot képes ez benyelni x Pascal nyomáson? A befelé haladó anyag erõs sugárzása egyensúlyban lesz a befelé haladni kívánó anyag nyomásával. Minél nagyobb nyomású közegben helyezkedik el ez a parány, annál erõsebb sugárzást fog produkálni, amely a közeg többi részét távoltartani igyekszik.
Azt ne kérdezze senki, hogy egy ilyen parányi részecske hogyan tud önmagánál sok nagyságrenddel nagyobb hullámhosszú sugárzást kibocsátani, vagy hogyan tudja az önmagánál szintén sok nagyságrenddel nagyobb méretû protont összepréselni, hogy beleférjen.
Ugyanis errõl fogalmam sincs.
A csillagászati megfigyelések objektumai igen nagyok, SZERINTEM egy ennyire parányi fekete lyuk másmilyen törvények szerint is viselkedhet, mint egy nagy.
De azt nem hiszem, hogy egyetlen pillanat alatt nyelne el egy bolygót. Azt inkább el tudom képzelni -- ha valaki be tudja bizonyítani -- hogy akár millió évekig is eltart, amíg egy 100 kg tömeggel induló fekete lyuk az elviselhetetlen szintig fokozza a Föld belsõ energiatermelését, majd újabb hosszú idõ után anyagának egy jelentéktelen részét bekajálva, a többit gázfelhõ és törmelék formájában szórja szét a Naprendszerben.
Sok megmagyarázhatatlan megfigyelés van ma még a Naprendszerben, csak egyetlen példa: a Jupiter több hõt bocsát ki magából, mint amennyit a Naptól kap. Ez lehet valami oszcilláció (egyszer többet, egyszer kevesebbet, x milió évenként fordulva), de lehet folytonosan fenálló rejtélyes energiatermeés is.