Ha képzeletben felállítunk egy világot, amelyben olyan kikötések teszünk amelyek megegyeznek a valós világéval, és ebben a világban sikerül olyan modellt alkotni ami mûködik, akkor az mûködhet a valós világban is. Azért csak feltételes mód, mert a valós világban több megkötés létezik, mint az elképzeltben.
Tegyük fel, hogy a képzelt világunkban a fény sebességéhez hozzáadódik a kibocsátó objektum mozgásának sebessége. Kikötések: a foton tömege legyen nulla, a foton energiáját a frekvencia határozza meg, az elnyelt foton energiájával egyenlõ energiájú fotont bocsát ki a gerjesztett elektron.
Legyen akkora a fénysebesség, hogy a méréséhez szükséges a tükör az út meghosszabbításához.
Ha tükörhöz ér a gyorsabb foton, akkor magasabb frekvenciájú fényként viselkedik, mint a kibocsátó objektumról szemlélve (doppler)
Na most ha a tükörhõz érve a tükör egy atomjának elektronja felveszi, majd leadja a foton energiáját, akkor a leadott foton frekvenciája megegyezik, de a sebessége nem. Ezt megteheti, hiszen a mozgási energia mindkét esetben 0 volt mert a fotonnak nincs tömege. Ebben az esetben a képzelt világban nem az érkezõ, hanem az elektron által kibocsátott foton sebességét mérhetjük.
Tehát a képzelt világban nem mérhetõ meg az a jelenség amikor a mozgó tárgy sebessége hozzáadódik a foton sebességéhez.
Most az a kérdés hány eltérés van a képzelt és a valós világ között. Ez határozza meg mennyi esélye van annak lehet-e alkalmazni az elméletet.