Nem csak fekete és fehér létezik, szóval az, hogy nem terheled le az elvárásaiddal még nem jelenti azt, hogy vele együtt aggodalmaskodnod meg rettegned kéne. A biztatás persze alap egy bizonyos szintig, de át kell beszélni, reálisan látni a problémát és nem lekicsinyíteni, vagy felnagyítani.
A véleményed meg tarthatod tovább, de szerintem elég szomorú, ha számodra a segítség, a megértés, a támasznyújtás, az együttérzés, a kölcsönös kisegítés olyan fogalmak, amiknek csak egy pszichiátrián és egy szociális otthonban van helye. Ne zárd rögtön gumiszobába a segítségért kiáltó embereket. Társa meg nem hiába van minden élõlénynek...
Egyébként nem élek együtt lelki ronccsal. Már abból a szempontból is röhejes az egész, hogy te nulla tapasztalattal osztod az igét, mögöttem meg már ott egy út, amin láttam lányt szakadékban felküzdeni magát és megtanulni kezelni bizonyos helyzeteket. És az apró segítségek hidd el, hogy sokat jelentenek. Természetesen nem a seggkinyalás jellegû segítségekrõl beszélek, mert az viszont hosszú távon nagyon rossz :|