Azokról a tényezõkrõl amikrõl te beszélsz Willenbrock csak az után lehetne beszélni, miután az ember már tényleg mindent megtett amit csak lehetett az adott ügyben.
És azt, hogy minden meg lett téve az adott ügyben csak olyan ember gondolja, aki még nem tett meg mindent az adott ügyben.
"Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetõséget kimerítettél, még mindig van legalább egy." /Edison/
Legalábbis én eszerint járok el. És jó, és szuperül mûködik.
Ha valami nem megy az elsõ kérdések mindig ezek:
- jól közelítem meg témát?, jól állok hozzá?
- mit csinálok rosszul?
- mit nem veszek észre?
- mit nézek el?
- hol tévedek?
- mi az amiben biztosan nem tévedek? - mert lehet pont abban tévedek
És ezzel a hozzáállással még soha nem jutottam el külsõ gátló, akadályozó tényezõkig. Mindig akadt valami ami csak rajtam múlt és én csak ezzel vagyok hajlandó foglalkozni, mert ez áll hatalmamban.
Amikor mégis oda jutok, hogy kész mindent megtettem amit tudtam, akkor azt mondom magamnak, hogy nem-nem barátom, valamit elnézel, valamit nem veszel észre. És ez utólag mindig igazolódott is.
"Ha mindazt megtennénk, amire képesek vagyunk, szó szerint saját magunkat is elkápráztatnánk." /Edison/