Ha már ennyit topikoltam itt, folytatom. Bocsánat!
Annó úgy kezdõdött nálam az egész, hogy megkaptam az unokatesóim által levetett, kissé viharvert, félrehangolódott zongorát. Elkezdtem rajta klimpírozni, meg a rádióban hallott számokat utána játszani.
Aztán az alábbi módon követtem el "zenéket" (csak, hogy így is lehet).
- A lábdob egy vastag könyv volt. A snare az egy vékonyabb. A cin egy fém hamutartó. A dobverõk két kötõtû. Az ezekkel kiadott hangokat felvettem magnóra.
- A magnóra felvett kazettát lejátszva a basszus részt a zongora mély hangjain rájátszottam és felvettem egy másik magnóra.
- Az így elkészült borzadályhoz még a szóló sávot feljátszottam, amit szintén magnóra vettem, így lett kész a mû.
Ami borzalmas volt, de én büszke voltam rá, hogy megcsináltam.
Na innen kezdõdött a zene iránti vonzalmam. Most már egy szintivel könnyebb borzalmakat csinálni.
Informatika és tudomány
