"Mindegy, hogy hoyg nevezzük, vagy hogy írjuk le a törvényt, a akkoris törvény mard."
Ja, persze, igaz. De ez most hogy jön ide?
A gond az, hogy az eltérõ nyelvezetet, szimbólum, és gondolkodási rendszereket nem képes senki átlátni.
"Dr. Tóth Tibor a Miskolci Egyetem fõmarhája, a mûszaki tudomány doktora, tanszékvezetõ tanár, az Informatika Intézet igazgatója, lehet, hogy jó szakmabeli informatikus, mégis, mikor eltér a szakterületérõl, pl. kozmológiáról beszél, terjeszti az intelligens teremtéses marhaságait, lejáratja a tudományt."
Ez megint hogy jön ide?
De ebbõl is látszik, hogy mekkora a kupleráj a tudományos intézményrendszeren belül, mindenki beszél össze-vissza, más meg kapásból leugatja.
Én inkább a Fleischmann-Pons esetet emelném ki, amikor olyan szinten csípõbõl elutasították a dolgokat, hogy az már híres kutatóknak is szemet szúrt.
Pl a Nóbel-díjas Julian Schwinger inkább lemondott a Amerikai Fizikai Társaságbeli tagságáról, amikor látta, hogy a fizikusok, hogy támadják a vegyészeket, mert az õ területükre tévedtek.
"De fontos kiemelni, hogy a tudomány fejlõdésével a modell konvergál a valósághoz."
Azt nem tudjuk szerintem, hogy mihez konvergál, csak azt hogy összetettebbek lesznek, és használhatóbbak. Ott van pl a Ptolemaiosz féle rendszer a világegyetemre. Nem azért volt jobb mert igazabb volt, mint egy sima heliocentrikus világképp. Épp ellenkezõleg totálisan melléfogott. Azonban volt annyira bonyolult, hogy sok mindent meg tudott magyarázni.
Ezért húzódik a szám mindig mosolyra, amikor azt látom, hogy egy amúgy szép tiszta kerek elméletet nekiállnak paraméterezni, csak hogy megfeleljen a valóságnak.
"Mivel nem kitalálja a világot, hanem megismeri, és a modell közeledik az idõ függvényében a valósághoz, ez az adolog, ami a legközelebb áll a tényleges valósághoz, így ha van bármilyen "vallás", amit lehet választani, törvényszerûen a tudmány áll a legközelebb a valósághoz."
Nem feltétlenül. A vallás is keres analógiákat a valóságra vonatkozóan, sõt vannak pl. a csodák, amelyek ugye azt hívatottak bebizonyítani, hogy a racionalitással szemben is vannak erõk a világban.
Ha a csoda valóságosnak bizonyul, a tudomány nem tudja minden kétséget kizáróan valami racionális,a tudomány rendszerébe illeszthetõen a csoda okát meghatározni, akkor a tudomány végessége és a transzcendens dolgok léte is bizonyítottá válik.
Nos az a helyzet, hogy csodák, olyan dolgok, amikre a tudomány rendszerének halvány lila hozzálövése sincs nap mint nap történnek.
Ezek soxor nem transzcendens okokra vezethetõk vissza sokkal inkább a tudomány végességének.
Szal ezért javaslok egy kicsit kevesebb vehemenciát, ebben a nagy tudományos hittérítésben. Mert a nagy vergõdésnek pont az lesz a vége, hogy csak ez utóbbit sikerül bebizonyítani, az emberek meg még inkább mennek neki a hülyeségnek.