"Az analógia hibás, hiszen az ókoi görögök nem a mai tudománytörténetet birtokolták. Ma a tudomány a kísérletekkel van összhangban. Az van benne, amit tapastzaluk. Ami számunkra a valóság. A görögök pedig filozófiai úton gondolkodtak - vajon miért látszódik a hajó árbóca? Vajon meddig lehet osztani egy homokszemcsét? Vajon miért tökéletes szám a 6?"
Nem hibás az analógia, mert Ptolemaiosz megfigyelésekre alapozva írta meg legnagyobb csillagászati mûvét, az Almagesztet, ami több mint 1000 évig a csillagászat alapmûve volt. Ilyen szempontból is korszakalkotó a mûve, a modern tudomány elõhírnöke volt.
Más kérdés, hogy a fennmaradt táblázatok sem stimmelnek valamiért. De ebbe nem mennék bele most, hogy miért is.
"Ha a csodák megismételhetõ, reprodukálható jelenségek lennének, akkor helyet foglalnának a tudományban. De ezek pont ellenõrizhetetlen állítások. Még ha lennének is, csak lokálisan, és pillanatnyilag. Pedig azt tapasztaljuk, hogy mindenhol és mindenkor ugyanazok a törvények igazak."
Ez igaz feltéve, ha a tudomány szempontjából elnézõen nem veszünk tudomást egy csomó jelenségrõl.
Kezdve a legalapvetõbbel, az emberi tudattal. Az emberi intelligencián és egyéb az emberhez kapcsolódó agyi képességeken túl az embernek van valami egyetemes szubjektív rendszere, ami maga a titok a tudomány számára.
Mert ha csupán a jelenlegi tudomány által leírt módon léteznénk, akkor nem lennénk többek automatáknál, nem gondolkodnánk magunkról és nem a világegyetem egészét akarnánk ésszel felfogni, hanem csak közvetlen környezetünket, ez lenne a logikus.
Ja és mellesleg ugyan cselekednénk, de kreatív módon döntéseket hozni nem lennénk képesek.
Csak ezzel az "aprósággal" adós a tudomány, hogy mi a lófax is az emberi tudat.
Egész addig, amíg ezt nem illeszti be rendszerébe, minden egyes emberi döntés és sors csoda és megmagyarázhatatlan transzcendentális aktus marad!
Szal az emberi tudás csúcsának integrált rendszerét sokféleképpen nevezték: filozófiának, teológiának, alkímiának, és mostanában tudománynak. Mindegyikhez kapcsolódott egy szervezet, egy intézmény rendszer, amely soxor segítette, soxor meg gátolta alapvetõen új gondolatok beépülését ebbe a rendszerbe.
Így talán már nem is tudománynak fogjuk azt a rendszert sem nevezni, ami majd megadja a választ az emberi tudat és az emberiségen túlmutató tudat kérdésére.
A tudomány felírja a lehetõségeket és a valószínûségeket, azonban az alkotás, a kreatív választás aktusával nem tud mit kezdeni.
Pl. leírja, hogy milyen eséllyel csapódnak be meteorok a Földbe.
De mit mond arra, hogy pl. a Földön összegyûlik valami energia, ami kilök egy anyagdarabot egészen a Holdig, az aztán mondjuk onnan ugyanígy visszatér a Földre, úgy hogy közben a rajta levõ bonyolult életformának semmi baja nem esik?
Megmondom mit mond erre a tudomány, azt, hogy ennek a valószínûsége NULLA!
Márpedig ez megtörtén, ugye;)
Persze hiszen, a szokásos válaszunk az, hogy az emberi intelligencia tette lehetõvé. Nem egészen csak az intelligencia, hanem a tudat, a vágyaink, a kapcsolataink, a belsõ spirituális lényünk, amik azt mondták, hogy annak ellenére, hogy ilyen dolgok a természetben nem történnek, mi még is megteremtjük.
Szal ezexerint az ember képes valami kisebb csodát tenni, ez tény.:D
A kozmológusok meg sokat filóznak, hogy miért ilyen viszonylag emberbarát a világegyetem, aminek amúgy marha kicsi az esélye, kb mint hogy az elõbb említett módon anyagdarabok repkednek fel a Holdra meg vissza.
Innen már csak egy gondolati lépés, hogy miért is ilyen a világmindenség, ki vagy mi tehet errõl, és ezek szerint tett is?
Nem kell elfogadni a dolgokat, de ha becsukod a szemed, mert nem mersz szembenézni bizonyos dolgokkal, legalább ne hülyézd le azt, aki ezt veled szemben megteszi.