"Ptolemaiosz megfigyelésekre alapozva írta meg legnagyobb csillagászati mûvét"
Dehozzáálmodta a szférákat is...
"Mert ha csupán a jelenlegi tudomány által leírt módon léteznénk, akkor nem lennénk többek automatáknál, nem gondolkodnánk magunkról és nem a világegyetem egészét akarnánk ésszel felfogni, hanem csak közvetlen környezetünket, ez lenne a logikus."
Te a lélekrõl beszélsz gyakorlatilag, nem?
Amúgy ez magánvélemény, de nem értek vele egyet. Az ember tudata pont az automata, az ember azt hiszi, hogy egy valami irányítja a mozdulatait, és ez az akarat. És könnyû ezt egy tudatnak, lélknek, agynak betudni. De valójában nem egy tudat létezik, hanem sokmilliárd idegsejt összetett kommunikációja alkotja a tudatot, a kreativitást, és ez részben genetikai eredetû, részben tanulható. Ezt az bionyítja, ha valakinek megsérül a agya külsõ behatásra, akkor megváltozik a személyisége, a gondolkodásmódja, számtalan példa van erre, az 50-es években bûnözõk nazális részébe belefûrészeltek, hogy jámborak legyenek. Ez sikerült, de jóval butábbak is lettek. Vagy a kõzetrobbantó, akinek az agyán átrepült a vascsõ, és túlélte, és õ is megváltozott tudatú lett. Amit az ember egy tudatnak, léleknek él meg, az valójában sokmilliárd idegsejt kapcsolódása és kommunikációja.
Azt aláírom, hogy az agy tudományos feltárása még gyerekcipõben jár, de hát a világ megismerhetõ.
"De mit mond arra, hogy pl. a Földön összegyûlik valami energia, ami kilök egy anyagdarabot egészen a Holdig, az aztán mondjuk onnan ugyanígy visszatér a Földre, úgy hogy közben a rajta levõ bonyolult életformának semmi baja nem esik?
Megmondom mit mond erre a tudomány, azt, hogy ennek a valószínûsége NULLA!"
A valószínûség fogalma a véletlen események fogalomrendszerében él. Egy kockdobásnak hat kimenetele van, de ha belenyúlok, hogy hatos legyen, jé, csak nem hatos lett? Tedd emberiségfüggetlenné, ténylegesen véletlenné, és rájössz, hogy a tárgyak önmaguktól nem repkednek... Másrészt vannak olyan valószínûségek, amikkel azért nem foglalkozik a mtematika, mert nem lehet jó modellt alkotni, pl. létezik-e idegen élet a galaxisban? Ezt eghagyjuk az ufókutatóknak. :)
De a Holdraszállásnak a véletlenhez semmi köze. Az ember az evolúciós törvényszerûség miatt létezik, és akíváncsiság ugyancsak az evolúciós miatt jött étre, hiszen a gyûjtögetõ majmoknak néha új eledel kellett fogyasztaniuk, valahogy meg kellett tudni, hogy ki az ellenség, stb... Aztán ott a versengés, ami szintén egy evolúciós okozat, és az is kellett jócskán a Holdraszálláshoz. Meg kellett hozzá tudomány nem utolsó sorban. :) Ezek nélkül nem lett volna Holdraszállás. Mondhatni nulla lenne a valószínûsége ezek nélkül.
"Nem kell elfogadni a dolgokat, de ha becsukod a szemed, mert nem mersz szembenézni bizonyos dolgokkal, legalább ne hülyézd le azt, aki ezt veled szemben megteszi."
Ezt nem tudom mire vélni. Talán arra gondolsz, hogy görcsösn szorongatom a tudományt, és elvetek minden bölcsészfilozófiát és lenézek. Nos, ez nem így van, én is agyalok, csak ezeket nem írom le fórumba, mert nem lenne valóságalapja annak, amit leírnék. Pl. a emberek viselkedésén gondolkoztam sokat, a férfi-nõi szerepeken, a hatalmon, meg vajon van-e kapcsolat az emberi jóság és rossz életkörülmények között? Sokat gondolkoztam az Isten témán, és más vallásokon, próbáltam elképzelni a jövõt, a birkaszellemet nézegettem, az irányíthatóságot, megpróbáltam az emberi oldalról vizsgálni a politikát, az anyagi oldalról, az élet célján, élrtelmén én is filóztam, és hosszan sorolhatnám... Nem nézem le azokat az embereket, akik így gondolkodnak, hiszn sok van belõlük és más körülmények között én is ilyen lennék. Õk is ugyanolyan emberek, mint én. (Többek között a felsõbbrendûségen, és a rasszokon is filóztam.) Csak annyi a különbsg, amire rá kellett jönnöm, hogy ahogy kigondoljuk a világot, az kevésbé lesz maga a világ, mintha megismerjük. És igen, nekem is voltak filozófiai gondolataim, melyeket a tudomány késõbbmegcáfolt, és nem, még sohasem cáfolta meg a gondolat a tudományt.