"Gondolod, hogy egy számítógép is hisz valamit? Vagy csak, mint egy automata végrehajtja a programot, belül meg nincs semmi aki/ami hinne valamit, helyesebben ami átélhetné a hitet?"
Ez mindeképen érdekes dolog. Próbáld átérezni a fokozatokat!
Gonolom egyetértünk abban, hogy a növnyeknek nincsen tudatuk. Se a gombáknak. Az egysejtûeknél sem beszélhetük ilyesmikrõl, de ott kialakult már egyfajta ézékelés (papucsállatka), és az érzékelésnek nem lenne értelme, ha nem tudná valami egyszerû módon feldolgozni az indormációt. De bizonyára ezt nem neveznédtudtnak. A gyûrûsférgeknek már fejlettebb idegrendszerük van, dúc idegrendszer, egész összetett mozgásokra és érzékelésre képes. Az emlõsök igen fejlett aggyal rendelkeznek. Képesek néha eszközhasználatra, vannak reflexeik, képesek felmutatni tanulékonyságot, mint az egerek, vagy a kutyák, kommuniálnak, sõt, álmodnak is. De talán ezt még nem neveznéd tudatnak. A törzsfejlõdés során kialakult a Neandervölgyi ember is. Õk már használtak fegyvereket, és eltemették a halottjaikat. Ez egyfajta tudatosságot feltételez. Valószínûleg nevettek is, de ne tudtak írni, vagy nem beszélve kommunikáltak (nem vált le a gége), hanem ebben inkább a majmokra hasonlítottak. Vajon a beszéd fontos a tudat kialakulásában? Vajon a homo sapiens õseit meddig lehet beszámolni, hogy tudata van? Az õsembernek volt? A 40 ezer évvel ezelõtti embernek? Ez a gondolatmenet szemlélteti, hogy a tudat egy folyamatosan kifejlõdõ valami, nem egyik pillanatban megszültik, és akkor van és kész. Akkor ez nem csak tisztán az emberi fajjal van összeköttetésben, viszot, ha ez nem függ az emberi agytól, akkor biztosan reprodukálható. Az, hogy érzéseid vannak, nem más, mint kémiai folyamatok az agyadban, és idegpályák rendezõdése. Ha amnéziás lennél, akkor elfelejtenéd a szerelmet. Akkor nem izzadnál le a kedvesed láttán. Ezek a folyamatok, az érzések, a tudat, az egyéni önállló gondolkodás,a ciovilizáció mind visszavezethetõ biológiai és kémiai egységekre, enzimekre, szöveekre, vagyis bonyolult, hosszú képletláncolatokra.
Idegsejteket mi is össze tudunk kapcsolni, mi is tudjuk szimulálni, létre tudunk hozni a bonyolult képletekkel a saját tudatunkat. Persze ehhez a mai fejlettségi szint alacsony, de nincs felsõ korlát. Már ma is léteznek tanulásra képes algoritmusok. A kulcs a bonyolultságban rejtõzik. Ma meg tudnánk írni egy papucsállatka reakcióit sámítógépen, egy papucsállatka progamot, ami bemeneten azt kapja, amit a lény érzékel, és kifelé pedig azt adja ki kimeneten, ahogy mozogna, amit ürítene. Talán 10 év múlva gyûrûsférget modelleünk, 100 év múlva talán embert tudatostul, tanulékonyságostul, lelkestül.
Filozófiai kitéréssel: nem az a becsapás, hogy az állatoknak vagy számítógépük tudata van, hanem az, hogy az embernek sincs! Az ember lénye 99.9%-ban tanult dolgokból áll, és a maradék 0.1% a megtanult dolgok feldolgozása, összekapcsolása, gyakorlatilag operátor által képzett új dolog, ez az alkotás. Mi sem jobb példa erre az, hogy azok az amatõr mûvészek, akik nem foglalkoztak még huszaik századi versekkel, rendre újra és újra feltalálják az impresszionalizmust, a szimbolizmust és a romantikát. (Amatõr Mûvészek Holapja) Tehát az, hogy nem tanultak meg bizonyos dolgokat, gátolja meg õket abban, hogy naprakész mûveket alkossanak. Tehát a kreaivitás a megtanult elemek összekapcsolása.
Pl. ha azt mondom, hogy ezüst sarló, és a Holdra gondolok, akkor ez természetes, hiszen a Hold világos árnyalatú, néha sarló formájú, csillog, láttam Holdat, láttam ezüstöt, láttam sarlót, és összekapcsolom. De nem tudok kitalálni egy pamkihút, nem tudommegölteni tartalommal, mert sohasem láttam pamkihút, mert tudtommal nem létezik. Mivel nem láttál még sohasem fotont, ezért golyócskának képzeled el, és mivel nem láttál még fényt, csak szinusz hullámot, ezért a fényt szinusznak képzeled el. Pedig a kettõ dolog ugyanaz. Elvi korlátja van, hogy olyan dolgot kreatívkodj ki, amit nem tanultál. Vagyis a kreativitás csak neuronok hálózata, ami eltérõ embereknél eltérõ, ezért a gondolkodás, kreativitás is eltérõ. Ez részben adott, részben pedig bõvíthetõ, fejleszthetõ. Pl. ha József Attila nem az élettõl tanulja meg azt a mérhetetlen fájdalmat, ami verseiben tükrözõdk, akkor József Attila nem maradandó költõ lenne, hanem pl. ha arisztokrata családba születik, csak közpszerû költõ. Mert hiányozna belõle az, ami õt József Attilává tette, és azt az utcán és szegényégben tanulta meg.
"Jelenleg a tudomány még mindig valahol a XVII. szd-i óramûvesek szintjén van"
Atomóra...
"Az a gond, hogy ebben a dologban sem mondták még ki a végsõ szót, de te még is elítéled, minõsíted azt, aki a másik oldalt képviseli."
A kozmológia egzakt tudomány. A Nagy Bumm helytálló hipotézisnak tûnik (LHC), az evolúció egy mûködõ, létezõ folyamat, és genetikai modellek, számtalan lelet tanúsítja. Mindenneû vallást vagy teremtéstörténetet ráhúzni ugyanolyan badarság, mint a Bohador fok és a Pokolba zúduló tenger meg az örvénybõl kilépõ tûzokádó sárkány. Egyszr valaki hallott valamit, elmondta egy másiknak, az kitalált valamit, és így lett az intelligens tervezés.
"A tudomány jelenleg gyakorlatilag tagadja a célirányos erõket, ezzel tagadja az emberi tudatot magát is!"
A tudomány a célirányos erõk helyett azt mondja, hogy ez a világ tulajdonsága. Nem célirányos, de változó, szervezõdõ valami. Nincsen egy felsõ hatalom, aki maga pakolgatja a részecskéket...