Elõször is leszögezném hogy nem áll szándékomban antianyag-akkumulátorral megmenteni a földet.
Amiket említesz azok technikai jellegû problémák, így elvileg megoldhatóak.
Jelenleg alacsony hõmérsékletû mágneses csapdázást alkalmaznak nagy vákuumban. Biztos lehet rajta még fejleszteni ha mást nem jobb vákuumot, alacsonyabb hõmérsékletet, erõsebb mágnest alkalmaznak. Szintén megkönnyítené a tárolást ha az antiprotont fúzióval nagyobb tömegû antielemmé alakítanánk.
"2-3 db antihidrogén atom még igazából nem antianyag" Már egy pozitron is antianyag.
Az elõállítás és a lehûtés, mint írtad, tényleg nehéz dolog. A pozitron és az antiproton lefékezése nem probléma (mágneses térben eltérítve energiát vesztenek), ha viszont antihidrogént készítesz belõlük energia szabadul föl. A keletkezõ antihidrogén energiáját és impulzusát el kell távolítani:
-spontán rekombináció (az energia és az impulzus majd "elszivárog")
-lézer-indukált rekombináció (indukált emisszióval kilépõ foton elviszi az energiát és az impulzus egy részét)
-három-test ütközéses rekombináció (2 pozitron 1 antiproton) (ezt írtad te, az egyik pozitron elviszi az energia és az impulzus egy részét)
-pozitrinium(elektron-pozitron "atom")-antiproton ütközés (az elektron elviszi az energia és az impulzus egy részét)
Az energia visszanyerése ezek után már "nem probléma". Fûtesz vele kazánt.
Egyébként engem személy szerint a pozitrínium létezése is csodálattal tölt el.