"A rák okát te ismered? Mert akkor nagyon sok dolgot megosztottak veled, amit velem pl. nem."
Itt az volt a lényeg, hogy anélkül állunk neki a rák gyógyításnak, hogy tudnánk pontosan hogy mi az. És amirõl nem tudjuk hogy mi az, arra a megoldás általában ugyan az: elõ a legnagyobb létezõ fegyverrel, és lõjünk az arcába! Nyisd ki a történelemkönyvet, rengeteg példát fogsz erre látni. Vagy inkább ne nyisd ki, mert a rémtetteket gondosan kitörölgetik a könyvekbõl, ahogy a wikipédiáról is...
Elméleteket felhozhatnék a rákra én is, de minek, nem ez volt a mondandóm lényege.
"Mert egy génhiba miatt így született."
És a génhiba hogy került oda? Lehet hogy a génhiba megelõzhetõ más módon is? De nem, mi hagyjuk az okokat. Minket az okok nem érdekelnek. Na de ez hogy lehet, hogy nem foglalkozunk az okokkal? Azért lehet, mert valójában tudjuk az okokat, de számunkra az okok fontosak hogy megmaradjanak, mert ezekbõl az okokból áll össze a XXI. századi életvitelünk. Ezért az okokat a szõnyeg alá söpörjük, mert az okok felemlegetése feszültséget eredményez a társadalomban, mint minden olyan eset feszültséget okoz mikor megkérdõjelezzük valaki életvitelét, hitvallását, vagy úgy általában a dogmákat.
Példa: Segélyeket küldünk most már régóta Afrikába, de a afrikai helyzet csak nem akarja megoldani magát, és "még mindig ott tartunk mint 30 éve". (Ugye, Molnibalage?) Mindez azért van, mert nem vizsgáljuk meg az okokat, azt, hogy miért van szükség segélyekre. Mert ha megvizsgálnánk az okokat, akkor kényelmetlen dolgokra bukkannánk, mint pl. hogy az õ nyomoruk teszik lehetõvé ezt az überfejlett, csodaszép, nagyondemokratikus posvány nyugati rendszert.
========================
Eddig a reakcióm. És most egy kis továbbgondolás, mindentõl függetlenül:
De persze a többségre nem hatnak a fenti mondatok, mert hosszú éveken keresztül sulykolják belénk azokat a sztereotípiákat, melyek helyettünk megadják a választ a minket érõ hatásokra.
Pl. leírtam amit leírtam. Az emberek többsége nem azt a választ adja ezekre a leírtakra, amit ö maga gondol, mert ö maga nem is gondol semmit. Hanem helyette megelégszik azzal a sztereotípiával ami ilyen helyzetekben, mikor valaki egy elképzeléssel szembesíti, a tudatalattijából elõtör.
És a sztereotípia valami olyasmit mond, hogy õk keresték a bajt maguknak, meg mindenkinek csak magával kell foglalkozni, sõt még talán azt is mondatja velünk a sztereotípia, hogy aki felett képesek vagyunk uralkodni, a felett uralkodnunk kell, mert ez Istennek (kinek mi az Isten, ugye) tetszõ dolog, mert ha Istennek nem tetszõ dolog lenne, akkor nem lennénk képesek uralkodni felettük.
Na de könyörgöm. Ennyi erõvel az is istennek tetszõ dolog, hogy az ember kivágja maga alatt a fát. Mert hogy megtehetõ? Meg. Akkor? Nem kellene inkább elgondolkodni azon hogy mik a mostani életmódunk, társadalmi berendezkedés, gazdasági rendszer, és agresszív külpolitika, agresszív orvoslás következményei? Nem? Ugye hogy nem! Miért nem? Mert ez kényelmetlen. Kényelmetlen dolog gondolkodni, mert ha gondolkodunk, olyan dolgok jönnek szembe, melyekre nem vagyunk kíváncsiak. Helyette foci VB-t nézünk, fekszünk a strandon mert meleg van, és megelégszünk azzal, hogy fejünket a rádióból vett sztereotípiák töltsék ki.