Igazából egyetértek. Csak egy régi élmény nyomaszt kicsit. Valamikor régen egyik kolléganõm terhes lett. Tõlem kérdezte, mit tennék, ha kiderülne, hogy a születendõ gyerekem nem lesz egészséges. Én azt válaszoltam, nem tudom. Befolyásolná az, mikor tudom meg és az, mi a baj.
Azt mondta, igaz, de ha õ most elvetetné a gyereket, a fiúja nem venné feleségül. Férjhez ment, megszülte. Nyitott hátgerinccel, egy lábbal. Már két - két és fél hónapos terhesen tudta. A férje meglátta a gyereket és azonnal elvált, mivel várható volt genetikailag, hogy kettejüknek nem születhet egészséges gyereke.
Tudod, ilyen élmény után az ember másképp gondolkodik. Lehet, csak a vágy mondatta velem, hátha fejlettebb tudománnyal lehetett volna tenni valamit a gyerekért még akkor is, ha az anyja tök hülye és csak a saját státusza fontos számára. Mondjuk egy házasulandó párnál érdemes volna vonatkozó vizsgálatokat elõre elvégezni. Olyat is ismerek, aki megtette. És olyan vizsgálati módszert is, ami messze nem állami, beavatkozás mentes, viszont iránymutatónak remek.
Egyszer olvastam egy könyvet, amiben egy tudós sorra raboltatta el a nagyon szép, egyben nagyon okos embereket, tenyészetet hozva létre belõlük egy szigeten. Innen az egyik pasi lelépett valahogy, majd a haditengerészet segítségét kérte az emberrablások felszámolásához. És elvitte a szigetre a flotta legrondább matrózait. A tudós öngyilkos lett, mikor meglátta, hogy az általa tenyésztett gyönyörû nõk sorra vetik magukat a matrózokra. :)