Egyszer volt egy nagy csillag. Abba beleesett sok-sok minden. A csillag elkezdett nõni, és nõni, mígnem akkora lett, hogy a saját fényét a saját gravitációja fogjulejti. EZT hívjuk feketelyuknak, kéremszépen. Nincs itt szó dimenziókról, idõkifordulásokról, gömbpalástokról, csupán egy teljesen normális csillagról, ami egy kicsit nagyobb, mint a társai.