Erõsen kétséges, hogy a híres mohácsi csata így zajlott. Miért? Azért, mert a Magyar Tudományos Akadémia szellemiségét uraló, õsbolsevista hagyományokra építkezõ magyar történetírás hiteltelen, a józan észnek ellentmodó, amit az alábbiakkal támasztok alá.
1. A bukásában is felemelõ 1848-as szabadságharcunkat követõen a Magyar Tudományos Akadémia szellemi, erkölcsi irányítását a Habsburgok vették át. A cél az volt, hogy a hódítók megtörjék a leigázott közösség (nemzet) identitását, erkölcsi tartását. A magukat nemzetinek nevezõ, de valójában az úgynevezett "felszabadulást" követõ totalitárius rendszer bolsevik diktatúráját vazallusként szolgáló marxista történészek ugyanezt a nemzeti indentitást szétverõ ideológiát sújkolták a felnõvekvõ generációba.
"Merjünk kicsik lenni!"- mondják a jelen korunk pszeudoliberális korifeusai.
A Magyar Tudományos Akadémia mûködését jelenleg is õsbolsevsták, a kommunista erkölcsi örökség hívei uralják.
2. Az 1948-as szabadságharcunk elõtt az egész civilizált világ tisztelgett, ugyanis a Habsburg uralom alatt, önálló haderõ hiányában, a hazafiasságtól vezérelt magyar társadadalom a semmibõl teremtett elõ egy csodálatos honvédséget. A néhány hónap alatt kiképzett, gyengén felszerelt honvédség pozdorjává verte az akkori Európa legerõsebb reguláris hadseregét, méghozzá annyira, hogy a magyar királynak nevezett Ferenc Jóska Habsburg császár kénytelen volt térdre rogyva, kézcsók közepette segítséget kérni Miklós cártól.
A világtörténelemben példátlanul sikeres katonai teljesítmény vezéralakja Görgei tábornok volt, akit a kommunista történetírás árulónak kiáltott ki.
2. A magyar történészek szerint kataszrofális vereséggel zárult a muhi csata, miközben a mongol történelemkönyvekben vesztes csataként tartják számon az 1241-es muhi ütközetet.
3. Elolvastam a most 13 éves kislányom történelemkönyét. Óriási élmény! Ha rajtam múlna elküldeném a tankönyv íróját kukoricát kapálni, ahol megismerkedhet az arisztotelészi logika alapszabályaival, ahol nem tud kárt okozni a felnövekvõ generáció szellemi fejlõdésében. A szakmai bravúrnak nem éppen tekinthetõ tankönyv szerint a magyarok fejvesztetten menekültek az õshazából, mert a besenyõk tönkre vertek bennünket. Árpád tehát 895-ben vonult be a hozzávetõlegesen fél milliõ fõt számláló, megtépázott magyarsággal. A tankönyv következõ oldalai pedig a következõkrõl tájékoztatják a gyerekeket:
A besenyõk elõl menekülõ honfoglaló magyarság:
- délen megsemmisítõ vereséget mért az egyesített bolgár-bizánci haderõre,
- északon ronggyá verte a Szvatopluk által vezetett szlávokat,
- 897-ben úgynevezett kalandozó hadjáratokat vezetett nyugatra, amelynek keretében a brentai csatában szétverte Berengár király elbizakodott hadait és Itáliát a magyarok adófizetõjévé tette,
- az itáliai hadjáratból visszafelé jövet pedig csak úgy mellékesen elfoglalták a Dunántúlt a frankoktól.
No és kik mûvelték mindezt? A két éves csecsemõk? Ugyanis a történészeink szerint a besenyõk tönkreverték az egész magyar hadsereget, kiírtották a magyarság felét. Honnan lett mindössze két év leforgása alatt ütõképes haderõnk? Hogyan tudott a szétvert magyarság 3000 kilóméteren át menekülni ökrös szekerekkel, öregekkel, nõkkel, gyerekekkel a jól képzett besenyõ lovas hadsereg elõl? Vagy egyébként a besenyõk Krisztus köntösébe bújt jótékony szamaritánusok voltak? Miért hagytak bennünket elmenekülni a javainkkal együtt? A kijevi fejedelemség és a többi katonai hatalom a 3000 kilóméteres úton miért hagyott bennünket csak úgy átvonulni? Árpád magyarjai talán befizettek egy IBUSZ útra?
Mindezek után az úgynevezett civilizált Nyugat teljes hadereje támadást indított ellenünk, mondván vissza kell zavarni a barbár magyarokat a keleti pusztákra. 907-ben, a híres pozsonyi csatában, amit még Árpád vezetett, a magyarok nem egyszerûen gyõztek, hanem olyan megsemmisítõ vereséget mértek a pöffeszkedõ Nyugat egyesített haderejére, hogy azt követõen 500 évig, hódító szándékkal nem tette be idegen katona a lábát magyar területre.
Ezek szerint a magyar történészek teljesen hülyének nézik a gyerekeinket, elképesztõen logikátlan, megalapozatlan baromságokkal, dezinformációval traktálnak bennünket. Ami például a honfoglalást illeti, a valóság az, hogy nem tudjuk, miképp történt. Egyet azonban biztosan tudunk: úgy nem, ahogy a marxista történészek mondják, mert az egyrészt semmilyen tudományos bizonyítékkal nem támasztható alá, másrészt ellentmond a józan észnek. Szerencsére vannak történészeink, például a nagyszerû László Gyula, aki nem osztja az MTA marxista tradíciókra építkezõ "tudományos" álláspontját. László Gyula professzor úr sajnos már nem él. Jó ideje a tömmegkommunikáció területém mûködöm, mostanában a VIASAT egyik tulajdonosaként. Néhány éve forgattunk professzor úrral egy filmet, amit sajnos nem tudtunk befejezni, mert idõközben meghalt a jó öreg tudósunk.