Viszonylag alacsony értéken (32,4 °C-on) magas olvadáshõt képez: oldhatósága 0 és 32,4 °C között több mint tízszeresére növekszik, és innentõl az oldékonyság mértéke a hõmérséklettõl majdnem teljesen független marad. A megolvadt vegyület akár 10 napig is képes tárolni az elnyelt napenergiát, majd a hõmérséklet hûlésének következtében visszakristályosodva adja le újra a felvett hõt. A dermedéskor ily módon felszabaduló fázisátalakulási hõ 82-szer nagyobb a víz olvadáshõjénél.