Bár Németország és Görögország helyzete is hasonló volt, amikor a magújulókat támogató alap deficitessé vált, a két ország eltérő választ adott a problémára. Németország addig emelte az áram árát, amíg az alap egyensúlyba nem került, amivel nem mellesleg az áramszolgáltatók zsebében szép profitot hagyott.
Görögország ezzel szemben a kiadásokat faragta le (pl. a garantált átvételi ár csökkentésével, amit a kötelező átvétel idejének 12 évről 20 évre kitolásával ellensúlyozott), illetve jobban szétterítette a költségeket. A görög alapba az áramszolgáltatónak is be kell fizetnie, azon az alapon, hogy a megújuló erőművektől olcsóbban jut áramhoz. Így bár a hálózat nem olyan tip-top, mint a német, de európai szinten is olcsó áramot élvezhetnek az ország lakosai.
És Görögország töbé már nem Európa második legnagyobb lignitfelhasználója, még a dobogóra sem fér fel, a következő években várható napenergia boom pedig tovább fogja tisztítani az energiamixet.
Albánia
Görögország északi szomszédjának áramellátása szinte teljes egészében a vízenergián alapszik, ez nem jelenti azonban azt, hogy a napenergia ne kezdené ott is bontogatnia szárnyait.
Az ennél is nagyobb erőművek részére egy éve írták ki az első 50 MW-os tendert, melynek nyertese 60 EUR/MWh garantált átvételi áron értékesítheti az áramot, ezen kívül további 50 MW-os kapacitást tervez építeni ugyanott, melynek termelését a piacon kívánja eladni. Állami támogatás nélkül.