A top-down készletek így működnek - az első lépés, hogy leülnek egy nagy fehér tábla elé, és leírják, hogy mondjuk a "gótikus horror világ" vagy "mesevilág / lovagvilág" emlegetése milyen kifejezéseket, gondolatokat kelt.
És elkezdik lehalászni belőle a leginkább ismerteket, aztán mennek szépen mélyebbre aszerint. Igen, theme park lesz belőle, mert az rezonál azoknál is, akik amúgy nem merülnek bele egy-egy mitológiába, és maximum néhány mozifilmet láttak a témában.
Akik igen, azoknak pedig belepakolnak pár gyöngyszemet (mint a hekatonkheireket az első Therosban) - és ezzel a Vorthos közösség kiválóan elszórakozik, hogy minden egyes apró utalást kibogozzunk :)
Egyszerűen ez működik, és ez nem lesz akkora zavar és katyvasz, mint Kamigawa, ahol a legismertebb rész az kb. 5 kártya, és a toposzok túlnyomó része senkinek nem mond semmit, mert semmit nem tud a sintóról.
Másik irányból pedig van a bottom-up építkezés, ahol van egy mechanikai identitás, és arra kezdik felépíteni a világot (Zendikar, Tarkir, stb.).
Kaladesh egy "artifact készlet, ahol feltalálónak érzed magad" mechanikai ötletből épül. Hogy egy indiai világ lett körülötte (plusz Chandra és a családja), az később jött, amikor a kreatívok elkezdték beépíteni a történetbe.
Amonkhet pedig egy dupla top-down, egyrészt az "élő Egyiptom", másrészt "Bolas befolyása" volt a kiindulási pont.
Informatika és tudomány
