Na de azért a helyzet nem ilyen eccerû, mint ahogy te is írtad.
Mert ott kezdõdik a dolog, hogy a detektorok mérnek valami elektromos töltéssel rendelkezõ részecskét, merthogy másfajta töltést nem vagyunk képesek elõállítani. Aztán ugye az adott térben a nyomvonalakból megállapítják a részecske tömegét, energiáját illetve amikor szétrepül más részecskékké a valószínû élettartamát. És kb ennyi.
Na most, amit biztosra tudhatunk az a proton meg az elektron, mert ezek nagyjából örökéletû részecskék, maguktól marhára nem bomlanak. A neutron kb 15 perces felezési idõvel elbomlik, bizony barátaim a neutron atommagon kívül nem létezik, mondhatni.
Kb tehát az elektronhoz, és a protonhoz, illetve ezek antirészecskéihez viszonyítanak mindent.
Az ütközéskor aztán látnak ilyen szépen, tûzijátékhoz hasonlóan szétrepülõ nyomokat, amikhez aztán a pályájuk szerint energiákat, töltéseket akármilyen számolt(!) másodlagos tulajdonságokat lehet kapcsolni.
És a szépségesség itt kezdõdik, mert vannak un. rezonanciák olyan köztes állomások, amelyek többé kevésbé stabil állapotok között vannak, miközben más részecskékké bomlanak. Valóban csak néhány elemi részecske van (a jelenlegi elmélet szerint), na de több ezer, akár millió rezonancia is létezik, melyek élettartama nagyon rövid. Mondjuk akár elemi részecskébõl is van ilyen, vagy nagy rendszámú atommagból, de mindegy.
És itt kezdõdik az átbaxás egy szinten, mert a rengeteg mért rezonancia a valóság, a standard modell meg egy elmélet! Olyan elmélet, ami ezen rezonanciák csoportosítására és közülük az un elemi részecskék kijelölésére szolgál.
De a jelenlegi standard modell ugye csak egy a végtelen lehetséges kombinatorikai megoldásból azokközül, ami egy csillió darabra szétrepülõ részecskesugár nagybani leírására szolgál.
Ez a mostani, tehát nem ez az egyetlen ilyen rezonancia, száz számra léteznek ilyenek. Van egy viszonylag egyszerû modellünk, amibe vagy be tudjuk illeszteni vagy nem. Valszeg eddig sem sikerült mindegyiket, de eddig addig hangolták a technikusok/mérnökök a gyorsítót, amíg a púp eltûnt, mindenki megnyugodott és azt mondhatták a tudósok, hogy naugye, mûtermék, akármi volt, nem kell vele foglalkozni.
Szal nem egyszerû ez a mûfaj, nagy kérdés, hogy a kutatók eddig mennyire csapták be magukat és minket a túlzott egyszerûsítéssel az Occam-elv égisze alatt létrehozott standard modellel.
Persze eddig jó volt, mûködött. De csak mert semmilyen gyakorlati alkalmazás nem épül rá.
Informatika és tudomány
