Nos, Planck abból indult ki, hogy ha lenne egy olyan test, amely minden frekvenciát elnyelve csak termikusan sugároz, akkor a hõmérsékleti sugárzása:
P=E/t=I(v,T) az abszolút fekete test egységnyi felületre és
egységnyi idõre, valamint egységnyi térszögre és
egységnyi frekvenciára esõ
energia sugárzásának teljesítménye.
h Planck állandó
c =299792458,108 [m/s]
k Boltzmann állandó
v (nû) a foton sugárzás frekvenciája [Hz]
T a test hõmérséklete [Kelvin fok].
E = h*v
P= 2*h*v^3 / c^2 / (e-ad( h*v / k*T) - 1)
sugárzási teljesítményûként lenne érzékelhetõ.
Így ha azt vizsgáljuk, hogy a teljes sugárzási spektrumból az egyes frekvenciákon lévõ fotonok milyen amplitúdó résszel szerepelnek,
akkor azt feltételezte a teljesítmény függvény alapján, hogy a hõmérséklet függvényében a maximum sávszélessége csökken és közel egyenesen arányos a középfrekvencia az abszolút hõmérséklettel.
Erre a feltételezésre késõbb Wien elkészítette az eltolási függvényét amit mérésekkel igazoltak.
Természetesen az abszolút fekete test fogalmától a természetes sugárzók jelentõsen eltérnek, lásd lángot: http://en.wikipedia.org/wiki/Flame
a Nap és a kisebb csillagok sugárzási spektruma pedig egészen jó közelítéssel követi Planck sugárzási törvényét (majdnem tökéletes fekete test sugárzást mutatnak.)
Miután szemmel látható, hogy a nap nem fekete fényt sugároz, azaz nem csak infra tartományú sugárzó, így nyilván az "abszolút feketet test" mint fogalom, csak képletesen értendõ.