A probléma abban van, hogy a Newton tömegvonzási törvény csak "félkarú", és ezt nyilván az iránta való tiszteletbõl azóta is így hagyták, a tehetetlenség magyarázata nélkül.
Aminek másik oka lehet, hogy már maga a tömegvonzási gyorsulási képlet felírása is nevetséges, skalár formájú, amivel pedig mindenki elégedett.
a=G*M/r^2 m/s^2
Vektoriális alakban egészen másképp néz ki:
a=4(PI)/3 *(ró)*R
Ahol ró: vonatkoztatási térsûrûség,
R: helyvektor
Ebben a lineáris képletben tehát helyén van a vektor.
És vektoriális formában a tehetetlenség a test saját vonzásának önmagára való hatását jelenti, ami a gravitáció véges terjedési sebessége miatt lehet így.
Ebbõl származtatható egyébként az E=m*C^2 képlet is, ha a test sebessége a fényéhez(=gravitáció) közelít.
Az egész modern fizika a klasszikus fizika továbbfejlesztésén épülhetett volna.
Ám a vákuum- jó segédeszközzé vált, most már irreverzebilisen betölti a képzeletünket.
Ahogyan a fizika viszonyul a tárgyához, az egyszerûen lehervasztó! (Aki még jobban le szeretne hervadni, az nézzen be a "Fizika és a csillagászat közös témái" topikba.)