Különben még azt sem mondtam el, mi a köze a fénynek a tehetetlenségnek?
(Remélem sikerül ugyanolyan velõsen leírni, mint az elõbb.)
Maxwell fényelméletében a vákuum szerepel, mint az elektromos töltés partnere annak oszcillációjában. Mert nélküle az nem történhetne meg.
Azonban a vákuum egy nagyhasú, botladozó partner egy olyan kecses fénytáncban, amelyet a szépséges, ifjú elektromos töltés lejt a világegyetem táncparketjén.
Egy hozzávaló, daliás partnert kellene találni hozzá, aki leginkább a tömegtöltés lehetne, és amelynek ehhez az elektromos töltéssel kompatibilis tulajdonságokkal kellene, hogy birnia, hogy a becsületükre szolgáló, igen gyakori közösülésük rendben megtörténhessen!
Aki lehetne a tömegtöltés is! Akirõl azonban a tudûsok azt hiresztelik, hogy valójában nempotens, mert csak forrás, pedig, az elektromos töltés nyelõ is!
(meg is érdemelnék, hogy bebizonyítsa nekik, miért nincs igazuk, hadd ne mondjam, hogyan...)
Utána kellett tehát járnom ennek a félrertésnek, és hát kiderült: hogy a hiedelmük nem igaz, a tömegtöltés is nyelõ! Tehát nemcsak kibocsát, hanem be is fogad vektorokat! Így jöhet létre az a mezõ, amelyben a tehetelenség is, mint tömegvonzás létrejöhet, és ugyanolyan periódikusan változó, duális (elektromos-mágneses, tömegvonzási- tehetelenségi) térerõt okoz mint az elektromos!
Így már igazán egymáshoz való, fényes párt alkothatnak, a sületlen vákuum nélkül.
És ha még azt is sejtetném, hogy nemcsak egy ilyen fénypár lehetséges, amelyek talán más univerzumi táncparketten lejtenek...
Nem ez már túl korai: az uwu(n) még megszólna miatta!
Informatika és tudomány
