Nagyon érdekes kérdés, hogy egy skalár mennyiség hogyan jöhet ki három vektor szorzatából? Pedig így van. Mint ismeretes, a vektorok vegyes szorzata az skalár eredményû.
Kettõ merõleges vektor vektoriális szorzata ad egy felületvektort, amely párhuzamos a harmadikkal (természetesen maga a felület azokra merõleges.)
A két párhuzamos vektor szorzata pedig skalár mennyiség, amelynek elõjele a szorzási sorrendtõl függ.
Ha ezeknek a vektoroknak csak a hossza ismert (azonos), de az irányuk, és a szorzási sorrendjük ismeretlen, vagyis határozatlanok, akkor gömbi teret alkotnak.
Vagyis bármely vektoriális gömbi tér azonos hosszóságú, de határozatlan irányú és szorzási sorrendû vektorok vegyes szorzata.
(Így kellene kezdõdjön bármely fizikai tér meghatározása.)
És ennek megfelelõen a tömegvonzási gyorsulás, az erõtér vektoriális formában így kellene, hogy kinézzen:
E= G'*(ró)*R3... m/s^2 (jelentésüket korábban ismertettem már)
Ami egy lineáris, vektoriális képlet, szingularitás nélkül, mert (ró), és (R3) mindenütt definiálhatók.
Ehelyett van jelenleg a:
E=G*m/r^2...m^2/s képlet, ami skaláris, a nevezõben egy skaláris sugár (r) négyzetével. Ami tehát egy alma a négyzeten, amit mindenkivel megetetnek. Pedig r=0 helyen szinguláris, mint a Big Bang is. (Ami azért rokon lelkû, mert kezdetben ugyanúgy szinguláris).
A szingularitás a jelenlegi fizika éltetõ ereje! Hiszen magát a tömeget is csupán "forrásnak" tekintik, ami ily módon örökké csak sugároz, soha semmit nem nyel el! Ezért nyilván akkora nagy hasa kell hogy legyen, mint egy végtelen gömböcnek.
Mindezeket a sületlenségeket pedig a fizika békésen legelészve fogyaszja évszázadok óta, és ajánlja mindenkinek, akik köszönik szépen, és lenyelik.
(Ne törödj velem, meg a stilusommal, és ahol tanult emberekkel érintkezel, meg se említsd. Máshol meg minek?)
Informatika és tudomány
