Ezen a hozzászólásodon még gondolkodni fogok. (Tudod 2 év alatt itt elszoktam a gondolkodástól.)
Én a dolgokat sok tekintetben másképpen látom, néhányban viszont hasonlóan, mint te.
Elõbb amit hasonlóan:
A vákuumnak szerintem sincs tulajdonsága. A vákuum most egy olyan jolly joker, amelybe behelyettesíthetõ minden, amit a fizika nem ért.
Amelynek ma már több tulajdonsága van, mint bármely anyagnak: mondhatni õ lett a leganyagibb anyag. Ha viszont a tulajdonságok, amelyekkel illetik, nem az övé, akkor kié?
És itt jön a kérdés:vajon Maxwell fényelmélete ma is jó? Persze, használható. Ahogyan a geocentrikus világképp is használható volt.
Szerintem azonban Maxwell fényelmélete kimondva vagy kimondatlanul az ismeretlen vákuumra kellett, hogy támaszkodjon, mert nem talált jobb támaszt.
Mert az elektromos töltés csak egy szinuszosan változó elektromos és mágneses erõteret tud létrehozni, amely nulla és a maximum között változik.
El is nevezték elektromágneses (EM) sugárzásnak. (Itt feltételesen még a "sugárzást" használom én is, pedig ez hullám jelenség.)
De akkor honnan jön, és hová tûnik a fény másodpercenként milliószor? Hát a vákuumba! Mert a vákuum viszont elnyelheti és visszadhatja, akárhányszor is.
Ezért hivom én Maxwell elméletét "vákuum- elektromágneses" elméletnek, (V-EM) hozzáadva a vákuumot is, ami nélkül az nem mûködhetne. (A fizika ezt a tényezõt nem emeli ki)
Pedig mások is keresni kezdték azt a szubsztanciát, ami jobb lehetne, mint a vákuum: az lett volna az éter? Akkor azt úgy hívhatnánk: éter -elektromágneses sugárzás (É-EM)
Mindezek ellenére a fény egy fontos paramétere: a Poynting teljesítménysûrûség vektor igen furcsa alakú, sin^2 görbe, amely periódusonként nulla- maximum, nyilván a kiegészítõ vákuum- tárolásnak megfelelõen. Mert anélkül sérülne az energiamegmaradás elve.
Nem sérülne viszont akkor, ha lenne egy pont ugyanúgy, csak cos^2 alapján változó másik töltés is, amellyel oszcillálva a Poyting teljesítménysûrûség vektor is állandó lehetne! (Mert sin^2+cos^2=1, vagyis állandó.)
Ez esetben nem lenne szükség a vákuumra sehol!
És mi lenne alkalmasabb erre a szerepre, mint egy tömegtöltés, amivé az elektromos átalakulhatna?
Igen ám, de a mai fizikában a tömegtöltés is olyan, mint egy hadirokkant: féllábú: csak forrás, és csak tömegvonzó. Így örököltük ezt Newtontól, és így sajnos alkalmatlan az elektromos töltés partneréül! Amely képes létrehozni 90o térbeli eltéréssel a mágnesességet is!
De vajon valóban igaz, hogy a tömegtöltés csak forrás, és a tehetetlenséghez nincs köze?
Nos: ez nem igaz! Mert a tömegtöltés szerintem nemcsak forrás, hanem nyelõ, sõt örvényes is. Ezáltal létre tudja hozni maga körül a tehetetlenséget, s így az elektromos töltés tökéletes oszcilláló párja lehet. Amellyel együtt kis külön "univerzumot" képezhet, amelyet fényatomnak hívok, és amely az univerzumunk minden szegletét kitölti. Ez tehát egy "gravinerciális- elektromágneses" sugárzás (GI-EM). (A "sugárzással" még nem számolok le, mert megszokták)
Amely közegen át tehát a fény nem sugárzik, hanem terjed, ha valahonnan elindul.
És ha valahová megérkezik, mint hatás, akkor azt az arcát mutatja, amire kiváncsiak vagyunk.
Ha napelemet, vagy napkollektort, akkor is különbséget tesz.
Én tehát a fényatomokra tippelek, mint a fényt, mint hullámjelenséget továbbító közegre. Ettõl kezdve pedig rengeteg, a hangtanra vonatkozó analógia tehetõ, amelyeket vizsgáltam is.
És természetesen a fénysebesség is analóg a hangsebességgel.
Így van köze szerintem az elhanyagolt gravitáció elméletnek a fényelmélethez, és minden máshoz is, amit modern fizikának nevezünk. Ha pedig sikerül megtalálni is a Higgs bozontot, akkor mindennek vége...