Ha a fény, és a gravitáció pusztán valamiféle részecskeként, vagy energia csomagként röpdösne a vákuumban, akkor az "sugárzásként" holt tereket nyitna, ahol ezek a részecskék nem érzéklõdnek, és amely holt terek tágulnak. Így lehet, hogy a csillagok nagy részét nem is láthatnánk (ami jó igazolása lenne a sötét tömegeknek). Azonban különbözõ léptékeket tekintve mégse lenne igaz, ahogyan a sötét tömeg se.
Akkor viszont nem marad más hátra, minthogy azt higyük, hogy az útjuk során tovább osztódnak. Tehát kétszeres távolságon négyfelé! De akkor inkább nevezhetõk vektoroknak, vagy folytonos mezõknek, ami pont így viselkedik, és nem diszkrét elemeknek, mint a foton, és a gravitron.
Én nem tudom elképzelni se azokat, sem a vákuumot, amiben terjednek szerinted.
A különbséget ebben látom, mert a képleted amúgy talán jó lehetne mind a kettõre.
- Azt mondod: impulzus...
- Én meg azt kérdezem: hát az meg miféle szerzet?
- Azt mondod: a tömeg és a sebesség szorzata.
- Én meg azt kérdem: hát azok meg mifélék?
- Meg azt is, honnan jött az E=m*c^2
- Azt mondod, az nem igaz?
Kopogtatnak, nyitom az ajtót- belép az atombomba, megemeli a kalapját, bemutatkozik: Kéremszépen én az Atombomba vagyok, de valaki azt mondta rám, hogy nincs is E=m*c^2.