"Arra meg nem válaszoltál, hogyan láthatjuk akárhonnan ugyanazt a csillagot, ha annak kibocsátásai diszkrétek."
Ez egy nagyon jó felvetés! Nekem is szöget ütött a fejembe, amikor az antenna méréseket végeztem, hogy hogyan terülhet ki a térbe úgy a mezõ, hogy minden pontján, a sugárzási gömb felületének irányába, vagy akár sugár irányba mozgunk a térerõsség pontosan hullámhossznyi távolságokon azonos értékû..
Na igen. Amíg összesen egyetlen egy elektron kisugárzásaként értelmeztem a létrehozott teret.
Csakhogy amikor az adóteljesítményt elektronszámra fordítottam, rá kellett döbbennem, hogy már a piciny 1 A áramban (1 A= 1C/sec) minden másodpercben tíznek a tizenkilencedik hatványával leírandó elektronszám sugároz..
Hiszen egyetlen elektronnak csupán Q=-1,6e-19 C töltése van.
Azaz amikor egy adóállomás kW és MW kimenõ teljesítményû áramát, és ezzel a sugárzó felszín millimétereinek Avogadro féle összefüggésbõl ismert elektron darabszámát nézzük, akkor a másodpercenként kilépõ fotonok száma tíznek a negyvenedik-ötvenedik hatványával jellemezhetõ..
Pedig ez "csak" egy földi adóállomásnak a csillagokhoz viszonyítva eltörpülõ energiája okozta-keltette foton szám..
Amikor egy csillag által kisugárzott fotonok számát nézzük, akkor azt kapjuk, hogy még a sok milliárd fényéves sugarú gömb felszínének minden egyes négyzetmilliméterére is fotonok milliói-milliárdjai jutnak..
Azaz bármelyik pontról nézzük, minden pontra özönlenek a fotonok még a nagyon nagyon távoli csillagokról is..
"amíg a háromdimenziós tér sincs normálisan megfogalmazva. "
A térbeli távolságok az idõ -- helyesebben a folyamatok helyén mérhetõ idõlassulás - mértékének függvényében kihatnak a tárgyak méretére is.
És természetesen a távolság mérés hibájára-pontosságára azáltal, hogy ugyanazon fényút szakaszt a különféle hosszúnak stopperelve, különféle hosszúságúnak képzelünk..