Egy olyan lehetõséget amikor a nyugvó elektronfelhõbe idõben egymás után különbözõ mennyiségû fotonok érkeznek egy adott forrásból, némileg modulálva a szinuszosan változó mennyiségüket.
A fotonok energiái kimozdítják a "helyükrõl" az elektronokat.. Azaz arról a térrészrõl, ahol eddig a rájuk ható térerõsségek eredõi "tartották fogva õket."
Ezzel az elektronok olyan térrészbe kényszerülnek, ahol nagyobb térerõsség hat rájuk a nyugalmi helyzetûnél, és így a fotonszám csökkenésével a térerõsség belendíti az elektronokat és az "eredeti helyükön áttolva " éppen annyira téríti el, mint amekkora volt a fotonok okozta kitérés.
Persze a mezõben mozgó elektronok energiát vesztenének és ezzel "lecsengene" a kilendítésük amplitúdója.. ha nem érkeznének újabb fotonok amelyek ismét kitérésre kényszerítik õket..
De érkeznek és ezzel harmonikus rezgõ mozgásra kényszerülnek az elektronok.
A filmecskén legfelül a környezõ mezõ és a fotonáram hatásának eredõje és színnel jelezve az is látható, hogy mikor melyik hatás érvényesül.
Középen azt a görbét láthatjuk, amit valamely téridõ pontban elhelyezett szondára kapcsolt oszcilloszkóp Y lemezein megjelenõ feszültségváltozás okoz.
Alul pedig a hatást okozó fotonszámok pillanatnyi értékei láthatók.
Ez a példa szépen mutatja azt, hogy a fotonok nem hullámoznak menet közben.
Viszont egy-egy téridõ pontba beérkezõ darabszámuk hullámzó, és ezzel a hatásuk az elektronfelhõben okozott hullámzás.
A réssel jelzett téridõpont, mint egy letapogatási pont, tetszõlegesen bárhová áthelyezhetõ.. Az eredmény, vagyis az új ponton kapott potenciál változás éppen olyan alakú mint más pontokon..
Viszont az egyes pontok között s=c*t távolságokon φ=ω*t fázisszöggel eltérõ potenciál változások mérhetõk.
Ezt a jelenséget már akkor is tapasztaljuk, ha például egy TV antennát teszünk át egy másik helyre.. vagy akár két antennán indukálódott feszültségeket hasonlítunk össze.