"Kimondja, hogy lehetetlen megkülönböztetni az egyenletes gyorsítást az egyenletes gravitációs mezõtõl."
Nos, ezt az elvet legkönnyebb kizárni az érvényességi körbõl.
Zárt térrészben (ablaktalan szobában) ezen ekvivalencia elv értelmében nem dönthetõ el, hogy rakéta okozza-e a nehézkedési gyorsulást vagy gravitációban alátámasztva áll-e a szoba.
Mind addig, amíg le nem ejtünk egy fényforrást egy detektorral összekötve.
Ugyanis, a rakéta által okozott gyorsulás estén a leejtéssel magára hagyott test a tehetetlenségi pályán halad tovább, azaz a forrásból kilépõ fény a hozzá relatívan álló detektorhoz érkezik meg.
Azaz a frekvencia állandó.
Vagyis a magára hagyással megszûnik a test gyorsulása.
A gravitációs mezõben leejtett, azaz magára hagyott test gyorsuló mozgást végez.
Azaz a gravitációban magára hagyott test mozgása pont ellentétesen a rakétával gyorsított esettel, az elejtéssel válik gyorsulóvá.
Ezáltal bármely idõpillanatban kisugárzott fény a terjedési idõvel késõbb már egy másik sebességû detektorba érkezik, ezért frekvenciája megváltozik.
Egyébként Einstein saját maga írta: ahol az "l" magasságról érkezõ fény frekvencia változását nû'=nû*(1- g*l/c²) alakban határozta meg.
De a szobában a Schwarzschild téridõben felírva a gravitációs frekvencia változást z=1/gyök(1-(2*G*M/(R*c²)) - 1
Szintén "egyszerû" frekvencia méréssel megkülönböztethetõ a két féle gyorsulás.
Rakétával gyorsított szobában magára hagyott testen nû'=nû
mert g=0 és így (1- g*l/c²) =(1- 0*l/c²) =1-0=1 nû'=nû*1
És még van további 5 azaz öt féle módszer az ekvivalencia tévességének igazolására.