A német tengaralattjárók kezdeti sikerei és későbbi "bukásuk", illetve a tengeri szonár és radartechnológia fejlődése közti összefüggést erősen túlértekelik a "laikus" történelemírás miatt.
Leírni hosszas lenne, akit érdekel alábbi linkről töltse le ezt a "könnyed" 500-oldalas kis szösszenetet ami ezek fejlődését mutatja be, elsősorban a SUB-okra koncrentrálva, de bőven kitérve a vízfelszini, és a légi hadviselesre is.
Ilyesztőnek tűnik a mérete, de kib@szottul közérthető, és olvasmányos egyébként. ;)
Röviden a lényeg : Az Szovjeteknek küldött északi tengeri, illetve az Atlanti óceáni konvojok elleni német sikerek titka, hogy az ebben az időben már igencsak "fogatlan tengeri oroszlán" Britt birodalom egyszerűen nem tudott elegendő számú modern, kellő sebességű és felszereltségű kísérő rombolót és cirkálót a konvojok mellé biztosítani. Ebben a háború előtti "olcsójánoskodás", és pluszban a teljesen elhibázott flottafejlesztés is közrejátszott.(A csökkentett költségvetésből is inkább csatahajókat meg csatacirkálókat építettek, úgy hogy mint kiderült a 2VH-végére ezek napja gyakorlatilag leáldozott, a "kishajó osztályokat" meg leszarták)
Nem véletlenül az Amikkal kötött "kölcsönbérleti szerződés"-nek nevezett -gyakorlatilag gyorssegély- első és legnagyobb tétele 100 db!!! romboló leszállítása volt az angoloknak.
A baj csak ezekkel az volt, hogy az Amik ezekből szintén szarul állva (A brutál háttériparuk még csak ekkor kezdett "háborús üzemmódra" pörögni )csupa 1VH-s, vagy még régebbi elavult, lassú, és nem megfelelő felszereltségű rombolót küldtek, ami abban a helyzetben a kb. "a szarnak egy pofon" kategória volt csupán...
42-re ez annyiban javult, hogy az Amcsik is beszálltak ugye konvojkisérőset játszani, de ekkor még nekik is kurva kevés ilyen hajójuk volt, mert először a Japán elleni flottájukat töltötték fel.
A Greyhound egyetlen hiteles helyzetábrazolása (az is véletlenül szerintem ) hogy a huszonakányhány hajós konvolyt mindössze asszem három romboló, meg egy cirkáló védett.
Ez még akkoriban sűrűn előfordult, 43-44-re viszont már egy ugyanekkora konvolyt 2-3-cirkáló, plusz 12-15-romboló védett. Ennyi.
Egyszerűen annyira lefedték a konvoly körüli vizeket, hogy a Német U-boot-oknak nagyságrendekkel kisebb esélyük volt támadási pozícióba kerülni.
A vízfelszíni radarok és szonárok is fontosak voltak persze, meg egyértelműen új szintre helyezték a tengeri hadviselést, de ezen technológiák még nagyon gyerekcipőben jártak,az általuk adott adatok annyira esetlegesek voltak, hogy az Angol és Amerikai haditengerészetnél a megfigyelő szolgálat, magyarul az őrszemek 24 órás szolgálat biztosítása a hajókon a legfontosabb feladatok közé tartozott, haditengerészetnél "őrhelyen" elaludni az egyik legsúlyosabb függelemsértések közé tartozott...
Még 45-ben is a tengeralattjáró észlelések 40-50%-a szabad szemmel történt...
A film egyik leghangsújosabb jelenetének szánt "most megb@szunk benneteket farkasüvöltéses" Német U-boot parancsnok üzenetét nem is kommentálnám. Az egy nettó nonszensz ökörség. Soha nem történt ilyen.
Rádióforgalom a két fél között ritkán előfordult, de akkor is azért mert az U-boot parancsnok szólt esetleg egy közeli kereskedelmi hajónak, hogy az általa elsüllyesztett hajó túlélőit felszedhesse...
Távol álljon tőlem hogy a Németeket idealizáljam, de tény hogy a haditengerészet a legkevésbé idealizált része volt a náci háborús gépezetnek, főleg kevés "hithű" náci volt az U-boot parancsnokok között, inkább amolyan régi vágású úrigyerekek voltak, és általában igen korrektül viselkedtek.
Túlkapások voltak persze mindkét oldalon, de az volt a ritkább, ilyen "farkasüvöltös" vérgőzös idiótákról nem nagyon lehet nyomot találni még a szövetséges leírásokban sem.
Az U-boot által kilőtt "csali" szintén egy ökörség. Ilyen akoriban nem létezett. Amit ott bemutattak az egy passzív szonár volt, es pont a tengeralattjárók ellen használtak repülőkről vízbe dobva. Ezek a vízfelszínen úszva, vagy pár méteres mélységben a filmben bemutatott módon "pörögve" a hajócsavarok által keltett zajokat vették mikrofonnal, és közvetítettek a repülőnek.
Tengeralattjárókról aktív csaliként speciális torpedókkal kísérleteztek...majd a 60-as években.
A felszínre emelkedő, a romboló tűzvonala alá manőverező, és a 88-assal meg a géppuskával a romboló ellen küzdő U-boot szintén egy kapitális nonszensz ökörség.
Az a valóságban a tengeralattjáró azonnali megsemmisülésével járt volna, egyetlen parancsnok sem adott volna ilyen idióta parancsot, mert azonnal leváltják...
Egy tengeralattjáró kis túlzással egy szimpla pár mm-es "acélszivar, a legkönnyebb romboló is akkora fölényben volt hozzá képest mind tömegben mind páncélzatban, hogy ilyen esetben egyszerűen legázolta volna.
Ilyen egyébkent a valóságban előfordult, hogy a rossz időjárast kihasznalni akaró a kötelék közé lopakodó U-boot-ot ilyen 100-150m-en távon észleltek, vagy az U-boot-on "aludtak be" (Meg egyébkent az alacsony sziluettjük miatt a látótáv róluk hírhedten gyenge volt, erősebb hullámzasnál 100m-re nem láttak), es ilyen esetben meg a kereskedelmi hajók! is egyszerűen átgázoltak rajtuk a picsába, nem álltak neki igy egymással párhuzamosan baszakodni...
Egyébkent is mindkét fegyver elsősorban légvédelmi célokat szolgált, meg takarékossági okokból -mert a torpedók kurva drágak voltak- a háború elején SZIGORÚAN FEGYVERTELEN kereskedelmi hajókat ezzel süllyesztettek el, de ezt is abbahagyták miután a Britek (A fáma szerint Churchill ötlete alapján) "csalihajókat" kezdtek alkalmazni rejtett fegyverzettel. Miután ezek csapdálva csalva kilőttek pár U-boot-ot a németek is szarva a lovagiasságra ezekkel is torpedókkal végeztek...
A harc hevébeni "hajószikrázós majdnemösszeütközős" jelenet szintén faszság.
Persze a filmben a hatás miatt növelték a sebességet, de egy ilyen manőver a nyílt tengeren még a legnagyobb harc hevében is annyira ritka volt a valós távolságok, és a sebességük miatt, és a hajók kapitányaira nézve akkora blamának számított, hogy ezután az első alkalommal leváltották őket a picsába...
A konvoly farkasfalka általi követése szintén a "szákkmájdiksön" kategóriába tartozik a filmben.
A Német VII-es típusú tengeralattjárókra amik ebben az időben szolgáltak inkáb illett a búvárhajó kifejezés, bevetésük 95%-át a vízfelszínen töltötték, lemerülve haladni csak rövid ideig voltak képesek, és akkor meg lassúak voltak.
Felszínen 18-20 csomós max sebességgel, azt is csak rövid ideig voltak képesek tartani mert a motorok akkor zabálták az üzemanyagot es durván melegedtek, víz alatt meg 7-8 csomós max sebességgel haladtak.
Ehhez képest az első évek szedett-vedett konvolyaiban haladó leglepukkantabb kereskedelmi hajó is tudott 16-18 csomót, későbbiekben ezeket hanyagolták, az újak meg 20-25-öt, a rombolók es egyébb kisérők meg 30-35 csomót már a korai időkben is. Szó nem volt soha követésről, már 39-ben sem.
A farkasfalka taktika azt jelentette, hogy vagy egy Condor távolsagi felderítő repülő, vagy egy maganyos felderítő tengeralattjáró a konvolyok vélt leggyakoribb útvonalain haladva megpróbálták kiszúrni azokat, a koordinátakat leadva remenykedtek hogy az adott régióban járőröző U-boot-ok megfelelő pozícióban lesznek...
Jó esetben ez 6-8 U-boot-ot jelentett, akik a konvoly elé támadópozícióba állva bevárták azt, majd a kísérőhajók korlátozott radar/szonár védvonalán "átslisszanva" kivalasztva a célpontot a belső vakfoltból támadjanak egy, ritkán több hajót. Egy ilyen VII-es tipus elméletben 10-11-torpedót vihetett első/hátsó vetőcsövekben, a gyakorlatban 4-6-darab volt náluk, egy hajóra szinte mindíg 2-őt indítottak, de nagyobbakra inkább 4-et, ugyhogy lehet számolgatni mennyit lövöldöztek a filmben...XD
Arról nem is beszélve hogy csak a legkiválóbb parancnokok voltak képesek egynél több hajóra pozícionálni, ugyanis ilyenkor a konvoly max. sebességre kapcsolt, és egyszerűen elhúzott onnan, +jöttek a rombolók...
Tehát a cikk-cakk manővert is szarul használják a filmben, mert az pont hogy a vélt felállt támadók megtevesztésére szolgált, valós támadás eseten a "nyílegyenesen nyélgaz" volt a bevett taktika.
Az Ulysess Őfelsége hadihajó-jában is az volt a konvoly tragédiája, hogy elégtelen védelemmel küldték ki, e Németek már nagyon korán kiszúrták, + tucatnyi U-boot volt megfelelő pozícióban, illetve volt ideje odaérni az útvonalának különböző pontjaira ezért napokon keresztül támadások sorozatát kapta, de arról szó nem volt hogy a "falka" követte volna...
És hogy ne csak "műszaki" kifogás legyen.
A könyvben azon felül hogy normálisan kidolgozott karakterekkel dolgozott nem ilyen "papírmasé" figurákkal mint az Ulysessben :
A könyvben a fő feszültség, az átélés, izgalom ívét az adja hogy a szerző igen érzékletesen leírja hogy mit is jelentett a személyzetnek egy északi tengeri "konvolytúra".
Hogy itt egy hajó sérülése, elsüllyedése egyet jelentett a rajta szolgálók halálos ítéletével. Hogy általaban 15-perc kellett a vízben a csonttá fagyáshoz, de néha 5-perc is elég volt...
Hogy azon kívül hogy a halálszakaszon tényleg tök egyedül magukra utalva vártak a Német U-boot-okat, (Meg a bombázó Condor-okat, azoktól ugyanúgy rettegtek, mert utánuk már 1000% hogy jöttek az "U-k" mert leadták a drótot) még a világ legbrutálisabb viharait is túl kellett élniük -40-fok körüli hidegben, amik legalább ugyanannyi hajót nyírtak ki mint a tengeralattjárók...
A háborús mentális sérültek legnagyobb hányada ezen konvolyokból került ki a szövetséges oldalon egyébként.
Na ezekről a filmben szó sem volt. Viszont jó sok robbanást lathattunk.