Ez tévedés. Amikor a Stacker és társai még hasznos programok voltak (kis kapacitású és drága diszkek, DOS), nem lassítottak a lemezhasználaton, ugyanis a lemezek adatátviteli sebessége töredéke volt a memória sebességnek. Ma is jóval lassabbak a lemezek, de nem annyira látványos a dolog. Nem volt mindegy, hogy a lemezre a memóriában elõtömörítve már csak fele, harmada annyi byte-ot kellett kiírni, vagy onnan a fele-harmada mennyiségû byte-ot beolvasni és röptében, a viszonylag gyors memóriában visszaolvasni. Fõleg, hogy ezek a programok a memória olyan területén ültek, amelyet az oprendszer a normál programok számára amúgy sem tudott hasznosítani (extended memory, ahova mindenféle trükkökkel az eszközmeghajtókat lehetett feltolni, de azokat is csak módjával).
Manapság, mikor a diszkek ára elenyészõ és a sebességük is többszöröse az akkoriaknak, tényleg csak végszükség esetére javasolt a röptömörítõk használata, csak azokra a fájlokra érdemes beállítani, amelyeket nagyon ritkán használsz. Ráadásul annyi szabad helyed mindig kell legyen, mint a legnagyobb tömörített fájl kicsomagolt méretének duplája, különben a dolog nem fog mûködni.
Informatika és tudomány
