"semmi problémám nem lenne, ha normálisan foglalkoznak velem, jó a családi környezetem és olyan dolgot találtam volna, ami egy életre meghatározta volna úgymond az életemet..."
Minõ luxusról álmodozol te?
Alig pár embernek adatik ez meg, s azoknál is inkább visszafelé sül el.
Ilyen "nem kívánatos" körülményekbõl jönnek a legnagyobb emberek.
Ha a munkahelyed tetszik, akkor az jó. Kipuhatolhatod, hogy milyen eredményekkel tudnál hozzájárulni ahhoz, hogy a munkáltatód még jobb eredményeket érjen el, sikeresebb legyen. S ebbõl aztán kérhetsz részesedést. Optimalizálhatsz valamit stb. Így mehetsz feljebb és feljebb.
"Julie Logan, a Cass Business School alapítója felfigyelt arra, hogy az üzletemberek körében háromszor gyakrabban fordul elõ a diszlexia, mint az átlagembereknél. Sõt sok üzletember egyenesen a hiperaktivitásának tulajdonítja, hogy ilyen sokra vitte.
Nem vagyok biztos abban, hogy emiatt jobb a teljesítményük. Ez nem egy titkos kód, amelyet csak a diszlexiások értenek. Úgy gondolom, a jelenség oka sokkal inkább az, hogy különbözõségük miatt korán felismerték, jóval kevesebb esélyük van arra, hogy õket válasszák, hogy osztályelsõk legyenek, vagy felvegyék õket valamelyik jó hírû egyetemre vagy a Procter and Gamble-höz. Pont azért, mert kilógtak a sorból, nem maradt más választásuk, mint hogy a saját kezükbe vegyék az irányítást.
És ahogy meghozták ezt a döntést, óhatatlanul szokásukká vált."