Igen, a full frontal közelharc az tényleg egyenlõ a halállal, de nagyon jól lehet trükközni az õrökkel. Tetszik, hogy eddig nemigen találkoztam a stealth játékokra jellemzõ "na akkor most öt percet várunk az árnyékban a megfelelõ pillanatra" dologgal - lásd Splinter Cell, vagy Thief.
Az is nagyon pozitív, hogy a játék nem ejnye-bejnyézik. Ha szellemként suhansz végig, az is jó, de ha vérfürdõt rendezel, azzal sincs gond, a játék mindenért jutalmaz, ahogy a kritikában is mondják alant.
Billentyûzettel tökéletes, a kontrollert elõ sem vettem. Kicsit szokni kell az irányítást, de nem azért, mert el lett szúrva, hanem mert a játékra van szabva. Szóval nem úgy mûködik, mintha a Prince of Persiát tolnád. Teljesen funkcionális, az elsõ zavar után tök természetes.
Ja, és még valami. Ha meghalsz, akkor nem basz vissza 2 km-re, hanem nagyon közel kezdesz, kvázi az utolsó kritikus ponton. Ezért a kudarc nem frusztrációt szül, hanem gondolkodást, hogy hol is rontottad el a dolgot. A játékmenet folyamatosnak tûnik a halálozások ellenére.
Informatika és tudomány
