A gond ott kezdõdik, hogy nem tudunk kreatív programokat írni! Itt kezdõdik a mesterséges intelligencia helybetopijának az oka is.
Egy gyermek gyakorlatilag ugyan bizonyos genetikailag meghatározott irányok mentén, de újraalkotja a világot magában, ahogy felnõ.
Ilyen fajta fejlõdést nem tududn a számítógépekkel reprodukálni.
Aztán folytassuk ott, hogy a párhuzamos számítástechnikát csak most tanuljuk, rákényszerítve elsõsorban azáltal, hogy nem tudjuk 3.5 GHz fölé vinni a sziliícium alapú csipek frekijét, így a végrehajtóegységek számát növeljük. Ma kisérletileg pár tucat magnál tartunk. Az emberi agyban ehhez képest az önálló egységek száma nagyságrendileg ennek többszöröse. Az emberi agy ezenkívül a tanulás során, nem csak újraprogramozza magát, hanem hw-épben is változik.
Annak, hogy egy pilóta ilyen viszonylag gyorsan képes reagálni egy számára is ismeretlen helyzetre, a meglevõ rutin eljárások újrakombinálásával és belsõ modelezésével megoldást találjon annak valószínûleg egyfajta számítástechnikai feltétele az emberi agy.
Egy ember agyának (kb urban legend szintû info, de kb igaz) másodpercenkénti információáramlása megegyezik az internet teljes forgalmával.
A fenti tényekbõl következik, hogy amíg egy ilyen rendszer számítástechnikai hátterét megteremtjük az még 1-5 évtized!