Végül is nem mentem Toussaint-ba, előbb el akarok jutni a sztoriban egy holtpontra. Ez a holtpont akkor lesz, amikor Skelligén elakadunk Yenneferrel, és akkor elmegyünk a császárhoz elmondani, hogy ez van. Először arra gondoltam, hogy a novigrádi nyomok eltűnése után békésen hagyhatom a főküldit a fenébe, de igazából addigra több küldi is skelligére irányít, plusz a viperapáncélt nem tudom összerakatni, csak ha megvannak a szerszámok. További érveim, hogy tudok még kártyákat gyűjteni, tudok alkímiához cuccokat szerezni, plusz a hideg időjárás után kellemesebb lesz a nyaralás. Geralt egyébként reménytelenül fasz Yenneferrel, olyan bénán udvarol neki úgy, hogy nem is akarom hogy csinálja, de nem hagy opciót a játék, Geraltból dől a szirupos szar, Yennefer meg úgy fogadja, ahogy egy intelligens mai fiatal nő fogadná, szóval olyan szánakozó mosollyal méregeti Geraltot, hogy "oké te kis hülye, nemsokára dugunk, nyugi". Csakhogy nem fogunk, Yenkém! Trissé vagyok, és őt még a novigrádi luxusprostikkal sem csaltam meg! Csak egyszer. Még mielőtt Trissel összejöttem volna. Mondjuk akkor végigmentem a komplett bordélyon. Triss talán nem tudja meg. :D
Ja, és megvettem az undviki páncélt. Ugye írtam, hogy nem akarok nehézpáncélt, de hát Skelligén hideg van, meg hát ez egy olyan elképesztően szép páncél, amiben úgy festek mint egy lovag, egy szamuráj, meg egy zerrikániai hercegnő keveréke. Különösen az a vastag fegyvertartó szíj tetszik, amitől olyan, mintha összefüggésben volna a kardjaimmal. Amik a legjobb viperakardok, egységes sötét markolattal, hehe. Ja, és nem olyan ballonkabát, mint a medvepáncélok. :P Ez egy közepes páncél méretű (tehát mint a griffpáncél) nehézpáncél vastagságú izé. A witcherek Graf Speeje. Egy zsebcsatahajó vagyok benne.