alapvetõen primitív álláspontot képviselsz, amit a társadalom többsége sajnos oszt. Elõször ott tévedsz, hogy a bûnözõk nem hiszik azt, hogy börtönbe fognak kerülni, ennélfogva irreleváns számukra, hogy milyen körülmény van ott. (Iránban ma is nyilvános akasztások vannak, mégse szûnik meg a bûnözés.) Másodszor ott, hogy a jogszabályokban leírt büntetés az elzárás, nem pedig az éheztetés, vagy egyéb kínzások (fûtetlen szoba stb. Megjegyzem, hogy ha tüdõgyulladást kap sokkal többet kell rákölteni, hiszen akkor orvost és gyógyszert is fizetni kell). Harmadszor ott, hogy ha nem jutnak hozzá semmihez, és teljesen elzárjuk õket mindentõl, akkor mikor x év múlva kijönnek semmilyen lehetõségük nem lesz az újra beilleszkedésre, még ha akarnak se. Ennélfogva ahelyett, hogy adót fizetnének újra börtönbe fognak kerülni, ami a legdrágább a társadalom számára, 8 ezer forintba kerül rabonként és naponta! (Fûtés, világítás, kaja, épületfenntartás, személyzet fizetése, rabok szállítása, stb. Aki nem hiszi annak elég megnéznie a büntetésvégrehajtás költségvetését és azt leosztani a rabok számával. A 2012-es költségvetésük 50 milliárd forint volt, a rabok száma 17 300 fõ.)
Itt kérdezhetné bárki jogosan, hogy nem olcsóbb-e akkor havi pártízezer forint segélyt adni a cigány családoknak, mint havonta rájuk költeni a börtönben negyedmilliót és teljes ellátást adni nekik, és a válasz fura módon az, hogy de, olcsóbb lenne, persze nyilván egy bizonyos szintig.
A negyedik megjegyzésem pedig, hogy Magyarország legszegényebb vidékein olyan állapotok uralkodnak, amit egy fûtött lakásból, a számítógép elõtt ülve elképzelni sem bírtok. Olyan szegénység, ahonnan nincs hová lejjebb süllyedni, és nem azért bûnöznek, mert ezt akarják, hanem mert nincs munka, fáznak, ezért kimennek az erdõbe fát vágni, kapnak 50ezres bírságot, majd mivel ezt sem tudják befizetni, ezt átváltja a bíróság 3 hónap elzárásra.