Nem szándékom egyik oldalra sem állni, de azt hiszem, hogy az igazság valahol középen van. Az agyi tünetek még annyira ismeretlenek a tudósok elõtt is, hogy sajátmaguk ismerik be, hogy még gyerekcipõben járnak.
Egy közeli eset. Az egyik haverom anyukája üldözési mániában, és állandó halálfélelemben szenvedett. Mielõtt elkezdték volna a gyógyszer adagolását, szinte minden alternatív módszert kipróbáltak. Mág az akkupunktúrát is. Eredmény nulla. Ezután indították el nála (több orvos) a gyógyszeres kezelést. A család azóta nyugalomban él. Igaz, hogy a néni "mérgeket" szed, de kiegyensúlyozott, nyugodt. Mármint a lehetõség szerinti mértékben.
Az egyik prof mondta a srácnak, hogy nagyon nehéz az ilyen betegségeket kezelni, mert van akinak elég pár beszélgetés, másnál pedig a legerõsebb dózis hatása is csak ideiglenes.
Ezért nem törnék pálcát helyetekben egyik oldal felett sem, mert az agy olyan mint az óceán. Tudjuk, hogy van, de nem ismerjük mélységeit.