Évek teltek el a járvány kitörése óta, amely az emberiség szinte teljes egészét megfertőzte és élőholt sereggé változtatta.
Akadtak túlélő bázisok szép számmal a világ minden pontján, akik sikeresen átvészeltek éveket a falaik mögött, avagy mélyen a föld alatt.
Te már a Z generáció sarjaként egy föld alatti bázison nevelkedtél fel, egész életedben arra készítettek fel, hogy a felderítő kommandó egyik tagja legyél, mert tudták és félve várták az időt, amikor valamilyen oknál fogva el kell majd hagyják a biztonságot nyújtó menedéket.
Ez a nap egyre csak közeledett és közeledett. Az első tíz év során, amikor is te világot láttál az Ister 09 -es bázison, kivétel nélkül minden felszíni bázis elesett a pokoli lények ostromának nyomása során.
A vég-kezdetén, amikor a járvány egyre rémesebb arcát mutatta meg az emberiség számára, hamar világossá vált e tragédia végkimenetele, amely e faj nagy valószínűség szerinti totális kipusztulásával jár. Az emberiség még ezen vészterhes pillanatokban sem volt képes túllépni önmagán és a jövő generációk túlélési lehetőségével sem foglalkozott.
Egymást követően robbantották az atomfegyvereket, amivel több kárt okoztak az élők számára. Az élőholtak egy csekély része semmisült meg csupán, ám azok, akik a robbanás, majd az a sugárzás nyomán haltak meg órási létszámmal növelték a holtak seregének számát és egyre másra jöttek létre az élőholt mutcáiók.
A túlélő menekülteket magába foglaló bázisok borzalmas körülmények közé kerültek. Minden emberi mivoltát levetkőzte akkor tályt az odafenn rekedt emberiség.
A holtak fenyegetése, a fertőző járvány, amely a szélhátán suhant át a falakon, megállíthatatlannak tűnt.
Az egyetlen lehetőségük a földalatti bunkerek kialakítása volt, amelyek kialakítása vas akarattal és kegyetlen tempó diktálásával történt. Jóformán szerszámok nélkül ásatták a népekkel a föld mély üregeit.
Ám a félelem és az őrült diktatúra és a lehetetlen elvárás is elfogadhatóbb volt bárki számára, mint a falakon, drótkerítéseken kívül tartózkodni.
Két fő kaszt volt csupán, munkás és harcos.
Aki nem ásott vagy épített, vagy gyűjtögetett hatalmas ember csordákba verődve, az bizony bármilyen eszközzel, de a kerítéseket és a falakat védte szüntelen. Hát így telt el odafent az első tíz év, s miután az évek során elkészültek a kisebb nagyobb városok a föld alatt, itt ott csitultak az összecsapások, s naponta némultak el tucatjával a felszíni táborok.
A Te táborod a szerencsések közé tartozott, ám az éberség egyetlen percre sem lankadt és egyik másik mélységi túlélő bázis tartotta egymással a kapcsolatot, melyek évről évre egyre csak elnémultak. A technológia amortizációja, vagy annak használói koptak el, az üzemanyag hiány, a belső járványok, és a beásó élőholtak okozhatták eltűnésüket.
A Te bázisod egészen szerencsés helyzetnek örvendhetett, ám számotokra is elérkezni látszott az idő, hogy valamit lépjetek.
A műholdas kapcsolat híján, már nem lehetett megfigyelni, hogy mi folyik odafent.
Húsz év telt el az utolsó műhold felvétel és külső kapcsolat óta. Az Ister 09 bázis annak köszönhette kiváltságát, hogy állandó friss víz és kiterjedt gomba farmjainak hála sikerült talpon maradni, s népessége sosem lépte át az ötezret.
Katonának neveltek mind végig, s alig hét nappal korábban indították a felszínre egy húsz fős csapat tagjaként, hogy foglaljatok el egy elméletileg még létező katonai támaszpontot.
A csapat az első napon, tizenkét óra alatt érte el a felszínt. Másik tizenkét óra alatt elérte és végig harcolta magát a megjelölt pontig egyetlen ember veszteséggel csupán, ahol felállított egy rádió jeladó tornyot és csodák csodájára kapcsolatot teremtett több bázissal is, akik a rövid idő alatt tudatták, hogy már évekkel korábban apró bázisokkal a felszínen vannak, s ígérték rendszeresen küldenek majd légi utánpótlást, hogy javítsák esélyeinket és az emberi faj túlélési esélyeit.
A rádió beszélgetések arra késztették a csapatot, hogy eljussanak egy újabb pontra, ahova egy segély szállítmányt tudnak majd eljuttatni,ami tartalmazza a gyilkos kórság ellenszerét és annak előállítási módját is.
A csapat ekkor ketté vált, egyik része vissza indult az Ister 09 bázisra, hogy hírét vigyék az felszíni eseményeknek, míg a tíz legerősebb harcos elindult végzetes útjára.
Hat nappal később
Fiatal korod ellenére félig megőszültél, mire rád köszöntött a külvilágban töltött hetedik nap hajnala.
Hat nappal korábban egy kiégett vidéket követően egy halott kisvároson keresztül vezetett az utatok, ami e-kor természetéből fakadóan kiderült, hogy annyira nem is halott. A romok közül a házak emeleteiről megszámlálhatatlan holt mászott elő és rontott rátok. Vad harcok árán vágtatok ösvényt a holtak seregén keresztül, ám a várost magatok mögött hagyván sem vált helyzetetek könnyebbé.
Napról napra fogyatkozott a csapat létszáma míg nem tegnap éjszaka vérvörösre váltott a hold színe és holtak másztak elő mindenfelől. Kíméletlen és kimerítő volt a küzdelem. A csapatot szétkergették és mindenki mentette a bőrét. Fedezék nélkül lepett meg benneteket a vérhold.
Arccal a törmelékben ébredtél az egész testedet karmolások és lila foltok borították, szerte a környéken hulla hegyek hevertek szanaszét, talán itt ott látni véltél még egy két vakon bóklászó fenevadat. Fejed zúgott a megannyi ütlegtől, amivel próbálták a bestiák kiloccsantani az agyadat. Rettenetes fej és fül zúgás kínzott, kettős látásod nem könnyítette meg a dolgodat, de csak hamar ráeszméltél, hogy e zúgás nem csak a fejedből származik, hanem valami fent a magasban, valami borzasztó hangos és hatalmas valami távolodni látszott. A fejed felett pedig egy narancssárga füstöt húzó láda közeledett, s csak macska reflexednek hála, hogy nem trafált telibe az. Egy jókora ládára bukkantál National felirattal. Kinyitod...
Kalandod itt kezdetét vette túlélő!
Keresd meg társaidat és harcoljatok az emberi faj túléléséért.